Még egy olaszliszkai lincselő tartott igényt a kártérítésre

Tovább borzolja a kedélyeket a Szögi Lajos agyonverése miatt elítéltek sorsa. Közfelháborodást váltott ki nyáron, amikor egyikük, ifj. Horváth Dezső feltételesen szabadulhatott, tekintettel a jó magaviseletére. Neki korábban ötmillió forintot ítélt meg „az emberhez méltatlan” fogvatartási körülményei miatt a bíróság. A pénz végül a Szögi családhoz került. Nemrég ugyanez a kártérítési folyamat ismétlődött meg.

A rossz fogvatartási körülmények miatt perelték be a magyar államot Fotó: MTI/Vajda János

Fercsák György többszörösen büntetett előéletű hatodrendű vádlottja volt a pernek, első fokon 15 év fegyházat kapott, ám a 2009-es jogerős ítélet szerint életvitele, viselkedése annyira veszélyes a társadalomra nézve, hogy nem elegendő határozott ideig tartó szabadságvesztésre ítélni.

Ezért életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte a táblabíróság, leghamarabb harminc év fegyházbüntetés letöltése után szabadulhat feltételesen. Fercsák volt az a lincselő, aki a már földön fekvő, magatehetetlen Szögi Lajost páros lábbal oldalba rúgta, összetörve a bordáit.

Korábban beszámoltunk arról, hogy a lincselési per I. rendű terheltjének, ifjabb Horváth Dezsőnek ötmillió forintot ítélt meg „az emberhez méltatlan” fogvatartási körülményei miatt a bíróság. Az elítélt 2009-ben jogerősen 17 év fegyházbüntetést kapott, az elsőfokú 15 évet súlyosította az ítélőtábla. Ifj. Horváth Dezső idén júliusban feltételesen szabadulhatott a jó magaviselete miatt.

Az illetékes bíróság annak ellenére szabadította az elítéltet, hogy a vádhatóság nem értett azzal egyet. Az ügyben megszólaló Legfőbb Ügyészség hangsúlyozta: az ügyészség minden törvényes eszközzel fellépett annak érdekében, hogy az elítélt ne szabadulhasson ki a büntetése letöltése előtt, ugyanis a büntetés-végrehajtási bíró döntése ellen a Csongrád Megyei Főügyészség fellebbezett.

A főügyészség szerint „az elítélés alapját képező, kiemelkedő tárgyi súlyú, a magyar kriminalisztika történetében szinte egyedülálló bűncselekmény – melynek elkövetésében az elítélt meghatározó szerepet töltött be – országos közfelháborodást váltott ki, alkalmas volt a magyar emberek biztonságérzetének megingatására, az ország köznyugalmának súlyos megzavarására, amelynek következményei még ma is érzékelhetők.

Ez alapján a különös kegyetlenséggel elkövetett élet elleni bűncselekmény elkövetési módjára, annak tárgyi súlyára tekintettel a büntetés célja az elítélt vonatkozásában további szabadságelvonás nélkül nem érhető el.”

Ifjabb Horváthtal ellentétben a III. rendűként jogerősen 15 év fegyházra elítélt Szarka András feltételes szabadlábra helyezését ugyancsak idén nyáron – a tavaly nyári döntéshez hasonlóan – elutasította az illetékes bíróság.

Szarka volt az egyik elkövető, akinek elsőfokú ítéletét életfogytiglani szabadságvesztésre súlyosította volt a fellebbviteli főügyészség, ám az eljáró ítélőtábla nem tartotta indokoltnak a legsúlyosabb büntetést.