Eddig ismeretlen, alapvető kapcsolatot fedeztek fel az idegsejtek és az agyi immunsejtek között

Eddig ismeretlen, alapvető fontosságú kapcsolatot fedeztek fel az idegsejtek és az agyi immunsejtek között a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet (KOKI), a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Kiváló Kutatóhelye tudósai – írta az MTI-nek küldött közleményében az MTA.

A felfedezés segíthet a sérült idegsejtek megmentésében, és akár teljesen új irányokat nyithat a stroke és más idegrendszeri betegségek gyógyításában. A Dénes Ádám (Neuroimmunológia Kutatócsoport, KOKI) vezette kutatómunka eredményét a Science neves tudományos lap aktuális száma közölte.

Amikor megsérül egy agyterület – például egy fejet ért durva ütés vagy oxigénhiány következtében – rengeteg idegsejt szenved károsodást. Ezeket helyre kell állítani, vagy ha ez már nem lehetséges, el kell takarítani. Ezt a munkát az agy fő immunsejtjei végzik, amelyeket mikrogliasejteknek neveznek.

Ezek az agyi immunsejtek állandóan járőröznek az agyban, figyelik az idegsejtek állapotát. Sérüléskor akár percek alatt körbeveszik a károsodott agyterületet, és bekebelezik a már elhalt vagy halálra ítélt idegsejteket – olvasható az MTA portálján.

Korábban kiderült, hogy a mikrogliasejtek rendszeresen „lecsipkedik” az idegsejtek nyúlványainak végződéseit, a szinapszisokat, melyekkel egymáshoz kapcsolódnak, így alkotnak hálózatokat. A lecsipkedés segíti a kapcsolatok karbantartását, megújulását. Ez ahhoz hasonló, mint amikor egy kertész rendszeresen megmetszi egy fa ágait. A kérdés az volt, hogy vajon az idegsejtek belső állapotát is ezzel a „kertészkedéssel” mérik-e fel a mikrogliasejtek.

Dénes Ádám, a KOKI Neuroimmunológia Kutatócsoportjának tudósa és munkatársai abból indultak ki, hogy ez nem valószínű, ugyanis az idegsejtek nyúlványainak végei túl messze vannak a sejt központi részétől, a sejttesttől, ahol a sejt sorsát meghatározó folyamatok zajlanak.

A magyar kutatók az idegsejtek sejttestének membránján apró „forró pontokat” találtak, melyeken át fokozottan szabadulhatnak fel kis buborékokban különféle anyagok az idegsejt környezetébe. Azt is megfigyelték, hogy a mikrogliasejtek sok időt töltenek ezeknél a forró pontoknál.

Dénes Ádámék szerint a forró pontok ideálisak az idegsejtek és mikrogliasejtek közötti kommunikációra: a mikrogliasejtek itt folyamatosan nyomon követhetik az idegsejt állapotát.

A mikroglia tehát a most felfedezett új kommunikációs útvonalon lehet képes érzékelni az idegsejtek sérülését, és egyúttal segíteni regenerációjukat. Mindez új alapokra helyezi a mikroglia és az idegsejtek közti kommunikációról alkotott ismereteinket.

A kísérleteket egér stroke-modellben végezték, azonban a most felfedezett idegsejt-mikroglia kapcsolat nagy valószínűséggel más idegrendszeri betegségekben is fontos szerepet játszhat. A tudósok a következőkben azt vizsgálják, hogy a mikroglia és az idegsejt kommunikációja ezeken a forró pontokon miként változik meg például Alzheimer-kór, epilepszia, vagy érrendszeri eredetű demenciák esetén.

Az most felfedezett kapcsolat az emberi agyban is működik, így reményeik szerint új terápiás irányok nyílhatnak meg: a cél, hogy a mikroglia minél korábban észlelje, ha az idegsejttel baj van. Ezt követően lehetne gátolni azokat az útvonalakat, amelyeken fokozódik az idegsejtek sérülése, és segíteni azokat, amelyeken keresztül a mikroglia képes az idegsejtek működését regenerálni.

A kutatást Dénes Ádám vezetésével Cserép Csaba és Pósfai Balázs első szerzők jegyzik megosztva. A KOKI-ban Sperlágh Beáta és Katona István csoportja is nagyban segítette a munkát. A Szegedi Tudományegyetemről Molnár Gábor és Tamás Gábor kutatócsoportja vett részt a vizsgálatokban, és külföldi – Arthur Liesz müncheni, vagy Michael Tamkun amerikai – társszerzők is szerepelnek a cikkben.

A kutatás műszeres hátterének megteremtésében jelentős szerepet játszott a Nemzeti Agykutatási Program, a konkrét vizsgálatok elsődleges forrása pedig Dénes Ádám Lendület- és ERC Consolidator Grant-támogatása volt.