Felavatták Tőkéczki László síremlékét Budapesten

A síremlék mérföldkő, élet és halál mezsgyéjén áll, mutat az életre, jelez egy kort, egy időt, egy embert, munkáját és erényeit és jelzi, hogy elment közülünk.

Budapest, 2020. január 23. Bogárdi Szabó István református lelkész, a Magyarországi Református Egyház Dunamelléki Református Egyházkerületének püspöke Tõkéczki László Széchenyi-díjas történész felavatott síremlékénél, temetésének második évfordulóján Budapesten a Fiumei úti sírkertben 2020. január 23-án. Tõkéczki László 2018. január 8-án, életének 67. évében hunyt el. MTI/Koszticsák Szilárd Fotó: Koszticsák Szilárd

Temetésének második évfordulóján felavatták Tőkéczki László Széchenyi-díjas történész síremlékét a Fiumei úti sírkertben, csütörtökön Budapesten.

A síremléket Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház Dunamelléki Egyházkerületének püspöke avatta fel.

A síremlék mérföldkő, élet és halál mezsgyéjén áll, mutat az életre, jelez egy kort, egy időt, egy embert, munkáját és erényeit és jelzi, hogy elment közülünk. De mégsem csak ide és a halálra mutat, hanem mutat az örökkévalóra is. Hirdesse ez a síremlék, rajta a név, a reá foglalt idő mindannyiunk boldog váradalmát – fogalmazott beszédében a püspök.

Bogárdi Szabó István hozzátette: az idő, a korunk, Tőkéczki László ideje, a kor, amelyben élt, a munka, amit elvégzett, a szellemi belátások, amelyekkel tájékozódott, az igazság, aminek elkötelezett tanítója volt, a jelleme és az erényei mind itt vannak velünk és előttünk. Az öröksége.

Békés Márton történész, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója arról beszélt, büszkén vallja magát Tőkéczki László tanítványának. Azt mondta, napra pontosan két évvel ezelőtt temették el tanárát és mentorát, és most mementót állítanak neki, amely méltóképpen fejezi ki emberi és szellemi nagyságát, egyúttal Tőkéczki László szerénységét is, amelyből ez a kettő – emberi és szellemi nagysága – eredt.

Hozzátette: Tőkéczki László egész pályáját végigkísérte az eredeti, magyar nemesi liberalizmus hiteles képviselete, amelynek a konzerválásában látta többek között a saját feladatát is.

Békés Márton megjegyezte: Tőkéczki László találó megfogalmazása szerint a változások lassítása sokszor szerencsésebben szervesítheti az újítást, mint a divatmajmoló haladásőrület radikalizmusa. Hozzátette: Tőkéczki László soha nem volt korszerű, éppen ezért mindig, ma is, időszerű marad.

Felidézte, Tőkéczki Lászlónak a türelem volt az egyik legnagyobb erénye, ám ez sohasem felsőbbséges, pláne nem leereszkedő türelem volt. Vándortanító volt, aki nagyon komolyan vette az ismeretterjesztést, nem volt ritka, hogy évi száz előadást tartott Eperjestől Újvidékig, Burgenlandtól Székelyföldig, szellemi portyázásai alatt bejárta az egész magyar világot. Azt mondta, Tőkéczki László közvetlen ember volt, nem ismerte az akadémiai gőgöt, mindig érvelt és soha sem kinyilatkoztatott, mindig közérthető, világos stílusban magyarázott.

Hozzátette: Tőke mester tanítványaiként nem sejtették, hogy órái olyan eredeti tőkefelhalmozást jelentenek a szellemi világban, amelynek kamataiból halálukig elélnek.

A síremléket a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány és a Dunamelléki Református Egyházkerület készíttette. A síremléket – amelyen szerepel az is, hogy Tőkéczki László az egyházkerület főgondnoka volt – Juha Richárd szobrászművész készítette.

A fekete obeliszk síremléken a Jelenések könyvéből származó Jézus-idézet olvasható: Légy hű mindhalálig, s neked adom az élet koronáját.

Tőkéczki László Széchenyi-díjas történész 2018. január 8-án, életének 67. évében hunyt el.