Nemzetárulás hagymapucolás közben

Minél jobban acsarkodik a balliberális ellenzék a nemzeti kormány politikája ellen a nemzetközi porondon, annál inkább leleplezi kiterjedt kapcsolatait a globalista erőtérben.

Minél jobban acsarkodik a balliberális ellenzék a nemzeti kormány politikája ellen a nemzetközi porondon, annál inkább leleplezi kiterjedt kapcsolatait a globalista erőtérben. Általuk tekintélyesnek vélt portálokon még tekintélyesebb professzorok szájából hallhatjuk ugyanazokat az ostobaságokat, amelyeket unásig ismételgettek idehaza, majd az Unió különféle szervezeti egységeiben, és amelyek még a kultúra jobb sorsra érdemes szentélyeiből is gyakran visszaköszönnek.

Mindeközben egyre nyilvánvalóbbá válik gátlástalan módszerük a nemzetárulásra, amit leginkább fordított hagymapucoláshoz lehetne hasonlítani. Fogják ugyanis az elveszített hatalom miatt érzett dühüket, amit szépen rétegzetten a leépített jogállam, a felszámolt demokrácia, a ketrecbe zárt szabadság, a rendszerszintű korrupció vádjával, végül a fehér, heteroszexuális keresztények megbélyegzésének barnás árnyalatú héjával próbálnak külföldön is eladható politikai termékké varázsolni. Aki csak a végterméket látja, könnybe lábadt szemmel, elborzadva teszi föl a kérdést: Mi történt Magyarországgal? Ők nem tudják, hogy nincs a dolog legmélyén semmi.

A belpolitikai sikertelenségbe belerokkant ellenzék tíz éve exportálja problémáit külföldre, de a fogadókészséget jóval előbb, még a kilencvenes évek előtt alapozták meg, amikor élet és halál uraiként egyedül az állampárt vezetése és szűk holdudvara ápolhatott külföldi, különösen nyugati kapcsolatokat. Ezeket a rendszerváltáskor megőrizték, továbbfejlesztették, amikor hatalmon voltak – a gazdasági hatalmat is ideértem, ami a diktatúra összeomlásakor külön vált a politikaitól – az ország kiárusítására használták, most pedig várják, hogy külföldi üzletfeleik megsegítsék őket nagy szükségükben. Felejthetetlenek Gyurcsány Ferenc első reakciói a hatalmas bukás másnapján.

A szokott nyegleséggel durcás hangjában arról elménckedett, hogy őket, mármint a posztkommunista-liberális ellenzéket legyőzhették Orbánék, de az Európai Uniót úgysem tudják. Arra utalt a maga „lotya szájú” módján, hogy már másnap elküldik az első feljelentő levelet a nemzetközi szervezetekbe beépült elvtársaiknak, akiknek a segítségével rövid időn belül korrigálják a választáson bekövetkezett hibát, és közösen megbuktatják a nemzeti kormányt. Ez persze nem jött össze, de ez nem vette el a kedvüket attól, hogy a mai napig újra és újra megpróbálják.

A teljes írást IDE KATTINTVA olvashatják.