Sajtóetika, szakma és személyiségi jogok – Bermuda-háromszögbe került a HVG

Rosszhiszeműség, vagy szakmaiatlanság?

Fotó: MTI

Az elmúlt napokban végigsöpört a hír az ellenzéki sajtón: Mészáros Lőrinc indulatosan elzavart egy újságírót, amiért az a Mátrai Erőmű vételára felől kívánt érdeklődni egy olyan rendezvényen, amelyen az üzletember magánemberként vett részt. A HVG munkatársa a Hungexpón zajló vadászati kiállításon magánbeszélgetést folytató befektető orra alá tolta telefonját.

Az eset kapcsán az ellenzéki oldalon „Az újságíróvá” avanzsált sajtómunkás nem kért engedélyt hangrögzítésre és annak közlésére, kapott viszont egyértelmű választ Mészáros Lőrinctől: „Ne zavarjanak, legyenek szívesek. Nem vagyok közszereplő, úgyhogy ha lehet, akkor egy kicsit távolodjon el tőlem, jó?” Miután „Az újságíró” ezt nem vette figyelembe, és továbbra sem tágított, az üzletember bátorkodott megkérdezni, hogy magánemberként milyen alapon zaklatják őt. E megjegyzését kommentálták egyes sajtóorgánumok már úgy, hogy Mészáros Lőrinc parancsokat osztogat nekik.

Az ügy sajtóetikai, és nem mellesleg személyiségi jogi problémákat vet fel, így nem véletlen, a független-objektív HVG ezek elébe menve alig a hír megjelentetését követően házi ügyvédjének, Nehéz-Posony Mártonnak az állításaival alátámasztva jelentetett meg egy újabb cikket azzal, hogy márpedig Mészáros Lőrinc közszereplő, akinek tűrnie kell az ilyen és ehhez hasonló zaklatásokat.

Nem szorul magyarázatra, kiknek az érdekét szolgálja belemenni abba a zsákutcába, ki számít közszereplőnek, és ki nem. Annál fontosabb az eset kapcsán rávilágítani azonban arra, hogyan bújtatja szakmai köntösbe a nyilvánvaló politikai célokat szolgáló támadást egy sajtóorgánum. A magát mértéktartó gazdasági hetilapnak valló HVG újságírójának ugyanis tisztában kellene lennie azzal, már ha szakmai alapon végzi munkáját, hogy a Mátrai Erőmű eladási árára vonatkozó kérdés címzettje nem lehet Mészáros Lőrinc, ő ugyanis az erőművet értékesítő Opus Global Nyrt. egyik részvényese. Részvényesként nem tudhat bennfentes információkról, vagy ha bármely ilyen információ birtokában lenne, azt a piaci visszaélésekre vonatkozó jogszabályok értelmében nem hozhatja nyilvánosságra, köteles azt megtartani. Ha válaszolt volna a feltett kérdésre, törvénysértést követett volna el.

Ebből két következtetés vonható le a HVG újságírójára nézve: vagy szakmaiatlanul járt el, vagy rosszhiszeműen. Utóbbira akad bőven példa az ellenzéki sajtóban, szinte minden napra jut egy Mészáros Lőrinc nevével fémjelzett hír. A napokban az azonnali banki átutalások márciusi indításáról szóló bejelentést például az egyik ellenzéki online médium Mészáros Lőrinc képével tette közzé, miközben az üzletembernek annyi köze van hozzá, mint az etikának a kozmetikához.

De említhetnénk szintén a közelmúltból egy másik ellenzéki lap által közölt fake news-t is, amely egy üzleti partnereknek áramot értékesítő cég esetleges megvásárlása kapcsán már arról vizionált, hogy ezentúl majd Mészáros Lőrincnek kell fizetnie mindenkinek az áramszámlát.

Mindezeket olvasva nem kérdés, a hiteles tájékoztatás helyett valójában kit támadnak, akár provokációs eszközöket is bevetve ezek az orgánumok. Már csak olyan kérdések merülnek fel az átlag hírfogyasztóban: a kormánypárti sajtóban dolgozó kollégáikat előszeretettel propagandistázó, magukat függetlennek és objektívnek valló újságírók milyen célból folytatják tevékenységüket? Ha alapvetésnek tartjuk a sajtó szabadságát, ugyanilyen alapvetésként tekintünk-e az egyént megillető, személyiségi jogokra is?