Nem volt véletlen, hogy Görgei Artúr vezérőrnagy, a honvédsereg ideiglenes fővezére 1849. március 18-án Beniczky őrnagyot küldte előre 450 főnyi különítményével – ami a pozsonyi 15. honvédzászlóalj három századából, a Beniczky-féle önkéntes csapat két század vadászából, a Jánosi (Jánossy) Szilárd főhadnagy vezette 32 fős, felvidéki (10.) Vilmos- és jászkun (12.) Nádor-huszárok kombinált szakaszából, valamint a pozsonyi tüzérüteg két (máshol: három) darab hatfontos lövegéből állott – a Miskolc–Putnok–Rimaszombat menetvonalon, ugyanis Beniczky felső-magyarországi születésű lévén, kiváló helyismerettel bírt, akárcsak embereinek többsége.
Görgei emlékirataiban erről a következőket olvashatjuk: „A Miskolcról az északi megyékbe küldött kis száguldó csapatomnak, mely eddigre a szlovák [az 1. kiadásban: tót] népfölkelést Eperjesről már elzavarta, meghagytam, hogy portyázásait elsősorban Komárom felé végezze. Ezzel egyrészt az Ipoly völgyében portyázó ellenséges harácsoló különítmények munkáját szándékoztam megszüntetni, másrészt jelentéktelen különítményem arcátlan csapongásaival azt akartam elhitetni az ellenséggel, hogy a különítmény nyomában nagyobb haderő közeledik, és Komárom várát akarja felszabadítani az ostromzár alól.” Beniczky elsőként birtokba akarta venni Losoncot, de a császáriak megelőzték, ugyanis az 1849. március 15-i és 17-i helyi gerillatámadás kivizsgálásra csapatokat rendeltek a városba. Kemény, téli időjárás volt 1849. március 24-én ezen a vidéken. Reggel 9-10 óra tájt masírozott be Balassagyarmat irányából Losoncra a 13. Wimpfen-sorgyalogezred egyik zászlóaljának 400 katonája Franz Zaitsek alezredes vezetésével. A város elöljárósága hódolattal fogadta a parancsnokot, s kérte a város megkímélésre.

Fotó: Wikipédia
Zaitsek alezredes a magyar csapatokról érdeklődött, mire sietve közölték vele, hogy Görgei Mezőkövesden áll, s honvédek legközelebb Rimaszombatban vannak. Délelőtt 11-12 óra körül Besztercebányáról megérkezett zeneszóval Almássy Károly ezredes hadoszlopa, az 1. Civalart-ulánusezred 160 lovasa és két század (21.) Baumgarten-baka. Társzekereik a város közepén álltak, és megkezdődött a bekvártélyozás. A Wimpfen-zászlóalj parancsnoka előőrsöket állíttatott ki Rimaszombat és Fülek felé, így nyugodtan ebédhez láttak. A zord időjárás a magyaroknak kedvezett.