Gulyás Gergely: Esterházy János öröksége mindenkitől főhajtást érdemel

A felvidéki politikus öröksége egyszerre egyetemes és nemzeti, ám politikája a kommunizmus idején kudarcra volt ítélve.

Esterházy János felvidéki politikus öröksége egyszerre egyetemes és nemzeti, mindenütt és mindenkitől főhajtás illeti, ahol és akinek megkérdőjelezhetetlen érték a szabadság és az emberi méltóság – mondta a Miniszterelnökséget vezető miniszter a mártírsorsú politikus emlékére rendezett ünnepségen vasárnap, az Országház felsőházi termében.

Gulyás Gergely kiemelte: Esterházy János politikája racionális számítások szerint kudarcra volt ítélve a kommunizmus idején. „Ő azonban nem a sikeresség, hanem tetteinek örök mérce szerinti helyessége alapján cselekedett ” – mondta.

Vállalta sorsát, így élete rövid, életigazsága azonban örök lett. A szabadságára és életére törő diktatúrák és eszmék azóta megbuktak, Esterházy János öröksége azonban múlhatatlan példa, „a nemzete mellett határoktól, korszellemtől és sorscsapásoktól függetlenül kiálló bátor hazafi példája” – fogalmazott a tárcavezető.

Gulyás Gergely kitért arra is: a magyar nemzetpolitika Esterházy Jánost az emberi méltóság mellett mindig kiálló, sokat szenvedett, ártatlan szentként tartja számon.

A miniszter reményét fejezte ki, hogy hamarosan megtörténik a felvidéki politikus hivatalos rehabilitációja, „amellyel cseh és szlovák barátaink elsősorban Esterházy János emlékének, másodsorban az igazságnak, harmadsorban önmaguknak tartoznak”.

Szólt arról is: Trianon következményei minden politikai életutat meghatároztak és megmértek a múlt évszázadban. „Meg kellett küzdenünk és ma is ezt kell tennünk közösségeink megmaradásáért. Olykor óriási áldozatot kell hozni azért, hogy kisebbségben, más állam fennhatósága alatt élve, a 21. század második felében is legyen olyanok, akik magyarul szólnak és énekelnek, magyarul imádkoznak és álmodnak”.

Az elmúlt évtized ugyanakkor megmutatta azt is, hogy közösen újra erőt tudunk adni Közép-Európának, képesek vagyunk összeadni az erőnket, hogy a nemzetközi tárgyalóasztaloknál érvényesíteni tudjuk érdekeinket, és meg tudjuk védeni mindazt, amit jogosnak és nemzeti érdeknek gondolunk – tette hozzá Gulyás Gergely.

Az ünnepségen a Rákóczi Szövetség és az Esterházy János Emlékbizottság Esterházy-díjjal tüntette ki Bíró László katolikus tábori püspököt és Frantisek Lízna cseh jezsuita szerzetest.

Az elismerést 1991 óta évente adják át olyan embereknek és intézményeknek, akik és amelyek a felvidéki magyar közösség szolgálatában kiemelkedő tevékenységet fejtettek ki, illetve sokat tettek a mártírsorsú politikus szellemi örökségének megőrzéséért és megismertetéséért.

Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár Bíró Lászlót méltatva ismertette: 1950-ben született Szekszárdon, 1974-ben szentelték pappá.

II. János Pál pápa 1994-ben nevezte ki kalocsa-kecskeméti segédpüspökké, püspökszentelése 1994 májusában volt.

1994-től a budapesti Központi Papnevelő Intézet rektora volt, 2009-től tábori püspök.

Soltész Miklós elmondta: Bíró László sokat tett Esterházy János újratemetéséért és a boldoggá avatási eljárás elindításáért. 2017-ben Alsóbodokon részt vett és beszédet mondott a felvidéki politikus újratemetésén.

Méltatta, hogy Bíró László mindent megtesz a családokért, mindig fontos volt számára a házasság szentsége. A püspök az elsők között emelte fel szavát a gender-ideológiával szemben, amiért rengeteg támadás érte.

Hozzátette: mindenkihez szelíden, „szerető gyengédséggel fordul”, és ebben a szellemben segíti a honvédség lelki megújulását is.

Bíró László súlyos betegsége miatt nem tudott részt venni az ünnepségen.

Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes, a Párbeszéd Háza igazgatója František Líznáról elmondta: František Lízna 1941-ben született Jevíckóban, 1968-ban lépett be a jezsuita rendbe. 1974-ben szentelték pappá, ám egészen 1989-ig nem kapta meg az úgynevezett állami jóváhagyást. Különböző fizikai munkákat végzett, eközben politikai okokból négy alkalommal került börtönbe. A Charta 77 aláírója.

Legfontosabb feladata a romák, a hajléktalanok és az elítéltek lelkipásztori gondozása. 1995 óta a Vyąehorky u Mohelnice-i plébánián szolgál, egészen a legutóbbi időkig ezzel párhuzamosan a közeli mírovi fegyház börtönlelkésze volt.

1992 óta szolidaritásból roma nemzetiségűnek vallja magát.

František Líznát halálos betegségéből az Esterházy Jánoshoz intézett imák gyógyították meg.

Sajgó Szabolcs hozzátette: a cseh szerzetes a mírovi fegyházban hallott először a korábban ott raboskodó Esterházy Jánosról. Életét megismerve nagy tisztelője és örökségének ápolója lett.

Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi bizottságának elnöke az ünnepséget lezárva azt mondta: nem az államok és a politikusok feladata megmondani, hogy kit tiszteljenek szentként a katolikus egyházban. Ugyanakkor, ha az egyház vagy civilek kérik, a kormány minden segítséget megad, amit saját hatáskörében megadhat a szentté avatási eljárás folyamán.

Esterházy János (1901-1957) a szlovákiai magyarság két világháború közötti politikai vezetője volt.

A második világháború után letartóztatták és a csehszlovák hatóságok átadták a Szovjetuniónak, ahol koholt vádak alapján kényszermunkára ítélték és a Gulágra küldték. A szlovák Nemzeti Bíróság 1947-ben halálra ítélte a fasisztákkal való együttműködésért. Később elnöki kegyelemben részesült és életfogytiglant kapott, majd ezt egy általános amnesztia során huszonöt éves börtönbüntetésre módosították.

1957. március 8-án a morvaországi Mírov börtönben halt meg.