Gulyás Gergely: Esterházy János öröksége mindenkitől főhajtást érdemel

A felvidéki politikus öröksége egyszerre egyetemes és nemzeti, ám politikája a kommunizmus idején kudarcra volt ítélve.

Az ünnepségen a Rákóczi Szövetség és az Esterházy János Emlékbizottság Esterházy-díjjal tüntette ki Bíró László katolikus tábori püspököt és Frantisek Lízna cseh jezsuita szerzetest.

Az elismerést 1991 óta évente adják át olyan embereknek és intézményeknek, akik és amelyek a felvidéki magyar közösség szolgálatában kiemelkedő tevékenységet fejtettek ki, illetve sokat tettek a mártírsorsú politikus szellemi örökségének megőrzéséért és megismertetéséért.

Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár Bíró Lászlót méltatva ismertette: 1950-ben született Szekszárdon, 1974-ben szentelték pappá.

II. János Pál pápa 1994-ben nevezte ki kalocsa-kecskeméti segédpüspökké, püspökszentelése 1994 májusában volt.

1994-től a budapesti Központi Papnevelő Intézet rektora volt, 2009-től tábori püspök.

Soltész Miklós elmondta: Bíró László sokat tett Esterházy János újratemetéséért és a boldoggá avatási eljárás elindításáért. 2017-ben Alsóbodokon részt vett és beszédet mondott a felvidéki politikus újratemetésén.

Méltatta, hogy Bíró László mindent megtesz a családokért, mindig fontos volt számára a házasság szentsége. A püspök az elsők között emelte fel szavát a gender-ideológiával szemben, amiért rengeteg támadás érte.

Hozzátette: mindenkihez szelíden, „szerető gyengédséggel fordul”, és ebben a szellemben segíti a honvédség lelki megújulását is.

Bíró László súlyos betegsége miatt nem tudott részt venni az ünnepségen.

Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes, a Párbeszéd Háza igazgatója František Líznáról elmondta: František Lízna 1941-ben született Jevíckóban, 1968-ban lépett be a jezsuita rendbe. 1974-ben szentelték pappá, ám egészen 1989-ig nem kapta meg az úgynevezett állami jóváhagyást. Különböző fizikai munkákat végzett, eközben politikai okokból négy alkalommal került börtönbe. A Charta 77 aláírója.

Legfontosabb feladata a romák, a hajléktalanok és az elítéltek lelkipásztori gondozása. 1995 óta a Vyąehorky u Mohelnice-i plébánián szolgál, egészen a legutóbbi időkig ezzel párhuzamosan a közeli mírovi fegyház börtönlelkésze volt.

1992 óta szolidaritásból roma nemzetiségűnek vallja magát.

František Líznát halálos betegségéből az Esterházy Jánoshoz intézett imák gyógyították meg.

Sajgó Szabolcs hozzátette: a cseh szerzetes a mírovi fegyházban hallott először a korábban ott raboskodó Esterházy Jánosról. Életét megismerve nagy tisztelője és örökségének ápolója lett.

Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi bizottságának elnöke az ünnepséget lezárva azt mondta: nem az államok és a politikusok feladata megmondani, hogy kit tiszteljenek szentként a katolikus egyházban. Ugyanakkor, ha az egyház vagy civilek kérik, a kormány minden segítséget megad, amit saját hatáskörében megadhat a szentté avatási eljárás folyamán.

Esterházy János (1901-1957) a szlovákiai magyarság két világháború közötti politikai vezetője volt.

A második világháború után letartóztatták és a csehszlovák hatóságok átadták a Szovjetuniónak, ahol koholt vádak alapján kényszermunkára ítélték és a Gulágra küldték. A szlovák Nemzeti Bíróság 1947-ben halálra ítélte a fasisztákkal való együttműködésért. Később elnöki kegyelemben részesült és életfogytiglant kapott, majd ezt egy általános amnesztia során huszonöt éves börtönbüntetésre módosították.

1957. március 8-án a morvaországi Mírov börtönben halt meg.