Nagy veszélybe került az egyik nemzeti kincsünk

Már túl volt a főpróbákon a Richter Flórián Cirkusz társulata, a fellépők készültek az idei első hat – reményeik szerint telt házas – hét végi előadásra Veresegyházon, amikor a kormány a koronavírus terjedése miatt a premier előtt egy nappal, múlt szerdán kénytelen volt veszélyhelyzetet elrendelni. Ezért a cirkusznak anélkül kellett a napok alatt felállított sátrakat elbontania, hogy akár egyetlen néző megtekinthette volna a produkciót. Nem tehettek mást, visszatértek a szadai téli szállásukra.

Egyelőre nincs ember, aki tudná, hogy mikor tarthatják meg az idei első fellépésüket. A megváltott jegyeket vissza kellett téríteniük, így egy fillér bevétel nélkül maradtak, noha kiadásuk akadt jócskán, ráadásul február végére felélték a tavaly megspórolt pénzük nagy részét. Kiadás ugyanis akad bőven, mert az utazó cirkuszok közül nekik van a legnagyobb állatállományuk. Ötven különböző állatról van szó, köztük Szandra, a világhírű indiai elefánt, nyolc teve, öt zebra, három póni, harminckét ló és egy láma alkotja a fellépő négylábúak sorát. Tartásuk naponta ötvenezer forintot emészt fel, emellett hat állatápolónak folyamatosan foglalkozni kell velük, és állatorvos is látogatja a csapatot. Rajtuk nem tudnak, de nem is akarnak spórolni, mert nélkülük nincs sikeres fellépés.

Ám nemcsak az állatok fenntartása jelent gondot a cirkusz vezetésének, hanem az is, hogy a tavaszi fellépésekre egy sor artistát hívtak a világ minden tájáról, Brazíliából, Peruból, Ukrajnából és Moldovából, és sokba került a technikusok munkája is. Komoly kiadást jelentettek az előre kifizetett területbérlések, az engedélyek beszerzése és a már elkészített óriásplakátok: a költségek több tíz millió forintra rúgnak.

A tulajdonos gondoskodik az értékes állatokról, hiszen nélkülük nincs sikeres fellépés
Fotó: Mirkó István

Azzal, hogy a legnagyobb bevételi forrást jelentő tavasz egy részét vagy akár egészét veszteséget halmozva éli át a cirkusz, a fennmaradás a tét. Úgy döntöttek, hogy egy hónapig kitartanak, és reménykednek, hátha csoda történik. A vendégszereplők azért is várnak, mert az ideutat kifizette a cirkusz vezetése, de a hazatérést már nekik kellene finanszírozniuk a gázsiból, ami nincs. Máshová amúgy is hiába mennének, mert a járvány miatt sehol sem tudnának fellépni. Erre az egy hónapra még elegendő a cirkusz tartaléka, a későbbiekre pedig egyelőre nem gondolnak. – Kaptunk két levelet – az egyiket Fekete Péter kultúráért felelős államtitkártól, a másikat pedig az Európai Cirkuszszövetségtől –, amelyben tájékoztatást kértek tőlünk. Válaszul leírtuk a helyzetet, a gondjainkat, ezekre pozitív reakciók érkeztek. Jelezték, hogy próbálnak támogatni, a kérdés, hogy időben érkezik-e a segítség – emeli ki Richter Flórián. Utóbbira nagy szükség lenne, mert a cirkusz egyedülálló, az állatállomány nemzeti kincsnek nevezhező. A lovaik olyan produkciókra képesek, amelyek előtt a szakma is megemeli a kalapját. Nem csoda, hogy Flórián a monte-carlói cirkuszfesztivál Arany- és Ezüst-díjas artistája, Hortobágyi-díjas cirkuszművész, Arany Bohóc-díjas lovas akrobata, aki már most hivatalos a két év múlva esedékes újabb monte-carlói cirkuszfesztiválra.

Addig azonban el kell jutni, egyelőre a járvány az úr, a tétlenséget pedig állat és ember is nehezen bírja. Szandra rendkívül türelmetlen, és nyugtalan a többi pihenésre kárhoztatott fellépő is. Az igazgató szerint az állatokat is megzavarta, hogy idő előtt kellett eljön­niük az első fellépési helyszínről, és visszatértek a téli szállásra. Bár itt is tudnak velük gyakorolni, de ez nem ugyanaz, mint egy igazi előadás, a különbséget még az állatok is érzékelik. A társulat tagjainak pedig az jelenti a kihívást, hogy próbálják a lehető legkevesebbszer elhagyni a szadai szállást. Ezzel is csökkenteni akarják annak az esélyét, hogy a koronavírus hozzájuk is bejusson. A higiénés feltételeket biztosítják, bár tudják, hogy százszázalékos védelem nincs, mert muszáj tartaniuk a kapcsolatot a külvilággal, például fogadniuk kell az állatok takarmányát.

Richter Flórián nagyon sötétnek látja a jövőt, és kérdésesnek tartja, hogy ha egyszer véget is ér a járvány, vajon érdekli-e majd az embereket a kultúra, a cirkusz. Csak remélni tudják, hogy igen, és ki is bírják addig. Ám félő, hogy a hetedik generációs Richter artistacsalád műve, amely túlélte a két világháborút és a kommunizmust is, áldozatul esik a koronavírus-járványnak.