Álszent ellenzéki botránykeltés a járvány idején

Vadai Ágnestől kezdve, Bangóné Borbély Ildikón át Szél Bernadettig közösen tiltakoznak ellenzéki képviselőnők Kövér László szerintük nőgyűlölő szavai miatt,

a „botrányt” pedig kórusban tartja napirenden a magát függetlennek, objektívnek mondó balliberális média.

Az ügy előzménye, hogy amikor a Párbeszéd képviselője, Szabó Tímea a parlamentben nemes egyszerűséggel „hentesnek” nevezte Kásler Miklóst, a kormány járványellenes intézkedéseit pedig „mészárlásként” jellemezte, a házelnök figyelmeztette őt a „kocsmai hangnemért”, ami „túlmegy minden határon”, és sajnálatát fejezete ki amiatt, hogy ezért egy nőt kell figyelmeztetnie.

Érdekes módon ekkor még senki nem tiltakozott, ám napokkal később, amikor Bayer Zsolt műsorában Kövér László ugyanezen véleményének adott hangot, csupán szófordulatként egyetlen alkalommal „2-es személyi számot” használta, elsőként a 444.hu, majd a teljes balliberális média nőgyűlöletet kiáltott. Pedig Kövér ugyanitt, ugyanúgy azt fejtette ki, hogy „nincs annál elszomorítóbb, mint amikor egy gyűlölettől eltorzult női arcot lát az ember férfi létére” és hogy miért nincs olyan barát vagy családtag Szabó környezetében, aki szólna neki, hogy „őhozzá mint családanyához méltatlan” amit a parlamentben rendszeresen bemutat.

Az ellenzéki képviselőnők és a balliberális média magatartása azért is álságos, mert ugyanők egyetlen sem alkalommal emelték fel a szavukat, amikor más közszereplő nőket valóban, szánt szándékkal megaláztak.

Legutóbb éppen Szabó Tímea párttársa, Jávor Benedek tett szexista Twitter-bejegyzést egy Novák Katalin család- és ifjúságügyi államtitkárt és Silvio Berlusconi volt olasz miniszterelnököt ábrázoló fotó mellé. „Imádkozom, hogy ne legyen kavarodás a meghívókban, és nehogy véletlenül egy ungabungaparti közepén találja magát a keresztény családi értékekről szóló beszélgetés helyett” – írta angol nyelven Jávor.

Nem sokkal előtte ugyancsak a Párbeszédes Tordai Bence az ATV-ben nevezte „képződménynek” Handó Tündét, Országos Bírósági Hivatal elnökét. Miután a műsorvezető, Rónai Egon figyelmeztette, hogy egy hölgyről beszél, Tordai vihorászva azt mondta, hogy „akkor a Handó Tünde nevű hölgy”.

Az ellenzéki képviselőnők és a balliberális média akkor sem tiltakoztak, amikor Juszt László politikai prostituáltnak, míg az MSZP akkori alelnöke, Gőgös Zoltán undorító féregnek nevezte Lévai Katalint, a Medgyessy-kormány esélyegyenlőségi miniszterét, miután bejelentette, hogy pártja, a Lendülettel Magyarországért is elindul az országgyűlési választáson. Csend volt akkor is, amikor Ózd jobbikos polgármestere, Janiczak Dávid a Magyar Nemzetben idézhetetlen stílusban lényegében nemi erőszakkal fenyegette meg egyik nő beosztottját.

A Kövér László elleni mostani támadás ráadásul kísértetiesen hasonlít a 2002-es „köteles beszéd” néven elhíresült karaktergyilkosságra, amikor ugyancsak kiforgatták, ürügyként használták fel a szavait. Ezt maga Gyurcsány Ferenc ismerte el,

amikor Debreczeni József: Az Új miniszterelnök című könyvében így vallott: „Úgy tűnik, hogy elveszítjük a választásokat. Összehívok magamhoz öt embert. Pontosabban hármat, merthogy összesen vagyunk öten. Mi ketten: Klára meg én, és jön Gál Zoli meg még két ember, akiknek a nevét nem fogom megmondani. Azért nem, mert a magyar reklámszakmában ma jó nevű emberek. A piacon működnek, ártana nekik a dolog. Tehát Gál van ott, a feleségem, meg ez a két ember (…) és azon a pénteken, ott nálunk, úgy döntünk, hogy ezt a kötélügyet kell megcsinálni.”

„Mi csináltuk meg a köteles akciót is. Semmi kétség: ami elhangzik, az képileg erőteljes, sőt durva, de nem agresszív, és nem fenyegető. Kövér nem akar akasztani. De amit mond, az – egy kis rossz szándékkal – ellene fordítható. Még kiforgatni se nagyon kell, csak kihasználni a benne rejlő lehetőségeket, és mi összerakjuk.”

– A járvány magyarországi megjelenésekor pár napig talán úgy tűnt, hogy a balliberális oldal – melynek már évek óta része a protofasisztából a szivárvány minden színében tündöklővé vált Jobbik is – félreteszi percpolitikai megfontolásait és a nemzeti egységfront részeként támogatja a pandémia elleni küzdelmet. Sajnos rövid időn belül kiderült, hogy ilyen „forradalmi kísérletezéssel” nem vádolható az ellenzék, a járványhelyzet idején is a totális, minden púdert nélkülöző kormányellenes politizálást választották – fogalmazott a Magyar Nemzetnek Szánthó Miklós.

Az Alapjogokért Központ igazgatója szerint ennek legdrámaibb megnyilvánulása a veszélyhelyzethez való hozzáállás, az, hogy egy valóban vészterhes időszakban is csak aláásni igyekeztek azt a jogi keretrendszert, ami nélkülözhetetlen a közegészségügyi érdek megóvásához. – Gondoljunk csak arra, hogyan igyekeztek lassítani a koronavírus-törvény elfogadását. De mindennek része nyilván az egészségügyi intézkedések iránti, roppantul felelőtlen bizalmatlanság-gerjesztés, a bevezetett különleges jogrenddel kapcsolatos fake news-hadjárat, a nyílt társadalom hálózatának Magyarországot „leminősítő” kamujelentés-sorozatai és az olyan lejárató kampányok is, melyet a házelnök ellen generálnak – mondta Szánthó.

Mint fogalmazott: azt erősen sejteni lehet, hogy milyen mechanizmusok állhatnak utóbbi hátterében, hiszen például Gyurcsány Ferenc évekkel ezelőtt érzékletesen kifejtette egy könyvben, hogy hogyan is csinálták meg a „köteles akciót”, kiforgatva Kövér László akkori szavait.Az Alapjogokért Központ igazgatója szerint valamennyi felsorolt jelenséget összeköti a magyar balliberálisokra sajnos történelmileg jellemző attitűd: azaz, hogy amikor csak tehetik, rárontanak saját nemzetükre.

– Ez mutatkozott meg Szabó Tímea magyarellenes felszólalásában is, és Kövér László az egész jelenséget valóban nagyon visszafogottan minősítette. Sajnos kíméletlennek tűnő dolog ezt kimondani, de hasonló események után csak erősödik az a kép, hogy az ellenzék egész egyszerűen képtelen örömet lelni saját magyarságában – jelentette ki Szánthó. Hangsúlyozta: ha a Trianon óta eltelt 100, illetve az államalapítás óta eltelt 1000 esztendőnek van valami tanulsága, akkor az az, hogy az ország mindig akkor volt sikeres, amikor saját magyar modell alapján működött.

Szerinte a baloldal ezzel szemben valamiféle megmagyarázhatatlan és teljesen illogikus „utolérési vágytól” hajtva folyamatosan külföldi minták másolását látja célszerűnek, ami nyilvánvalóan azzal jár, hogy az óhajtott „felzárkózás” érdekében szükséges feladni magyarságunkat, hiszen különben nem felelünk meg az „európai értékeknek” vagy a „nemzetközi standardoknak”.

– Egy nagyon sajátos megfelelési kényszer jellemzi ezt a szocialisztikus testtartást, ami abban csúcsosodik ki, hogy mindig fontosabb egy külső politikai aktor – legyen az Berlin, Moszkva, Brüsszel vagy „tekintélyes szakértők” – állította mércét megugorni, mint a magyar nemzet érdekeit érvényesíteni. A magyar balliberálisok ezért is „jó szövetségesei” mindig a gyarmatosítóknak, akik hol fizikai, hol szellemi, hol jogi eszközökkel törekednek a magyar szuverenitás elporlasztására – összegzett Szánthó Miklós.