Évtizedes döglött ügyeket oldottak meg a rendőrök

Két el nem évült, emberéletet követelő esetben jártak sikerrel a bűnügyi felderítők.

20200618 Békéscsaba Békéscsabai Rendőrkapitányság: A rendőrség beszámolót tartott. Illusztráció Fotó: Lehoczky Péter LP Békés Megyei Hírlap Fotó: Lehoczky Péter

A Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda (KRNNI) kiemelt ügyeket felderítő főosztályának nyomozói a régi bűnügyek megoldásainak specialistái. Szerdán sajtótájékoztatón számoltak be arról, hogy két, több mint tíz évvel ezelőtt elkövetett gyilkosság titkát fedték fel. A gyilkosok évekig éltek abban a hitben, hogy gyalázatos titkokra soha nem derül fény.

A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság 14. életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés bűntette miatt ismeretlen tettes ellen folytatott eljárást 2004. szeptember 24-én. Guberálók jelezték, hogy Péteri község külterületén egy zacskóban halott csecsemőre bukkantak. Az életképes kisfiú kihűlt, megfulladt. A rendőrök két hónapon át keresték, hol, ki szülhette meg a gyereket, de sehol nem tudtak olyan anyáról, olyan szülésről, ahol hiányzott volna a gyermek.

Négyszáznegyven nő között találták meg az anyát

A KRNNI kiemelt ügyekben nyomozó felderítői 2020 elején porolták le a közel 16 éves történet aktáit. Az abban talált információkat újra elemezték, a tanúkat újból kikérdezték. Minden olyan, egészséges, szülőképes nőt beazonosítottak, aki 2004-ben Péteriben élt, akár csak pár hétig is. Négyszáznegyven ilyen asszonyt találtak, majd ezt a halmazt a tanúvallomások alapján a többieket kizárva a potenciális anyajelölteket 55 nőre csökkentették le. Ez a szám már elég volt ahhoz, hogy a képbe került nőktől beszerzett biogenetikai nyomok alapján, összehasonlítva a halott csecsemő testéből rögzített nyomokkal a Nemzeti Szakértői és Kutató Központ Genetikai Intézetének szakértői összefüggést keressenek. A vizsgálat szerint egy a gyilkosság idején 32 éves péteri nő volt a gyermek biológiai édesanyja.

Amikor a rendőrök kész tények elé állították, a most 48 éves nő azonnal beismerte, ő volt az anya. 2004. szeptember 23-án éjjel szülte meg kisfiát családi házukban, ez volt a hatodik szülése. Ennek ellenére azt mondta, nem vette észre magán a korábbi terhességhez hasonló jeleket, erős, hízásra hajlamos testalkatú lévén nem tűnt fel neki teste növekedése. Éppen ezért akkori, második férjét, az akkor 42 éves S. Józsefet is váratlanul érte a szülés, veszekedés tört ki, a férfi azt vélelmezte, felesége azért titkolta, hogy gyermeket vár, mert az házasságon kívüli kapcsolatból fogant. Amikor az anya a fürdőszobában lemosta magáról a szülés nyomait, a férfi eltűnt a házból, magával vitte a csecsemőt is. Egy asztalterítőbe, majd egy zacskóba csomagolta, amit elrejtett a település utcáin levő, elszállításra váró szemét közé. A férfi hazatérve megfenyegette a nőt, ha a szülésről, a csecsemő eltűnéséről bárkinek is beszél, meg fogja ölni. A nyomozók elfogták a most 58 éves monori férfit, a bíróság elrendelte letartóztatását.

Büszkélkedett, hogy összevesztek, majd felgyújtotta

2008. augusztus 10-én 23 óra körül, a Kútvölgyi Kórház melletti kiserdőben egy hajléktalan férfi sátra kapott lángra. Az ott lakó, 52 éves férfi két nap múlva életét vesztette. Azt feltételezték, a sértett megbotolhatott a sátra előtti tábortűzben, baleset történt.

Ennek az ügynek tavaly vették elő az aktáit a felderítők. A tizenegy évvel korábbi szakértői vélemények felülvizsgálatával kezdték, főleg arra kérdésre kerestek választ, hogyan szenvedhetett egy tábortűztől rövid időn belül 92 százalékos, néhány helyen egészen a csontig terjedő égési sérüléseket az áldozat.

A Nemzeti Szakértői és Kutató Intézet igazságügyi orvos szakértője és a tűzvizsgálati szakértő egybehangzó véleménye kimondta, hogy a tüzet éghető folyadék vagy égést gyorsító anyag meggyújtásával váltották ki. Mivel a helyszíni szemle szerint az áldozatnak nem volt ilyen anyag a birtokában, nem találtak üres üveget, kannát, semmit, az új információ arra utalt, valaki szándékosan önthette le gyúlékony folyadékkal.

A tűzeset idején egy másik hajléktalan, a most 61 éves N. István is a kútvölgyi kiserdőben lakott. A férfi akkoriban szabadult a börtönből, egy autóban töltötte az éjszakáit, aznap a tűzesethez közeli parkolóban. Élettársa is vele volt, aki tizenegy évvel a történtek után mondta el először, hogy tűz ropogásának a zajára, méteres lángok fényére, segélykiáltásokra ébredt, párja pedig ezekkel egy időben, az ismerős hajléktalan sátra felől futva érkezve szállt vissza autójukba.

N. István időközben visszakerült a rácsok mögé, letartóztatásban van, mert megerőszakolt egy nőt. A nyomozók a zárkatársait is kihallgatták, akik elmondták, a férfi a börtöntekintély kivívása érdekében szinte büszkélkedett azzal, pár éve összeveszett valakivel, akit megölt, felgyújtott.

N. Istvánt különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének megalapozott gyanúja miatt hallgatták ki június 11-én. Vallomásában nem tagadta, hogy ismerte a sértettet. A gyilkosságot tagadta, azt állítva, hogy amikor észrevette, hogy ég az ismerőse sátra, menteni futott oda, de akkora volt a tűz, hogy ő is megijedt, visszafutott az autójához, amivel azért hajtott el a tűz közléből, mert tartott attól, hogy a lángok átterjedhetnek a járművére is. Hívni akarta a tűzoltókat, de hallotta a szirénák hangját, ezért ő már nem telefonált. A rendőrök a közvetett bizonyítékok alapján úgy vélik, az áldozatot kizárólag csak N. István önthette le gyúlékony anyaggal – nagy valószínűséggel egy vita miatt –, s direkt ennek lezárásaként vitt magával az utolsó látogatás során az autójából kiszívott benzinből.