„Magyar vagyok, keresztény vagyok és fradista”

Zöld-fehér ünnep.

Budapest, 2019. november 7. Szõke Gábor Miklós szobrászmûvész Fradi Sas elnevezésû szobra esti megvilágításban a Groupama Aréna elõtt a IX. kerületi Üllõi úton. A 2014-ben felavatott szobor - Európa legnagyobb madárábrázolása - 16 méter szárnyfesztávval, 15 tonna súllyal rendelkezik, nyolc méter magas, nyolc méter hosszú és rozsdamentes acélból és lemezekbõl áll. MTVA/Bizományosi: Róka László *************************** Kedves Felhasználó! Ez a fotó nem a Duna Médiaszolgáltató Zrt./MTI által készített és kiadott fényképfelvétel, így harmadik személy által támasztott bárminemû – különösen szerzõi jogi, szomszédos jogi és személyiségi jogi – igényért a fotó szerzõje/jogutódja közvetlenül maga áll helyt, az MTVA felelõssége e körben kizárt. Fotó: Róka László

Felhévizy Félix kisgyerek kora óta Fradi-szurkoló. Még a nagypapája oltotta bele a zöld-fehér csapat szeretetét. Ő volt az, aki először kivitte az Üllői úti Fradi-pályára, hogy aztán évről évre egyre szorosabb kapcsolat alakuljon ki közte és a Ferencváros között. Fradistának lenni a rendszerváltás előtt egyenlő volt a Rákosi-, majd a Kádár-rendszer elleni tiltakozással.

Minden idők egyik legnagyobb fradistája, Lakat Károly, a tanár úr nagyon szépen összefoglalta, hogy mit is jelentett a kommunizmus időszaka alatt a fradizmus:

„Magyar vagyok, keresztény vagyok és fradista, ezekből egy is elég, hogy ne vigyem semmire ebben az országban.”

Ez az ellenzéki, antikommunista attitűd is hozzájárult – természetesen a csapat évtizedekig tartó sikeressége mellett – ahhoz, hogy Magyarország legnépszerűbb klubjává váljon. Nem csoda, hogy Felhévizyt is beszippantotta ez a közeg.

Ezen a héten nagy öröm érte a hírlapírót, hiszen a Fradi megnyerte a 31. bajnoki címét. Ezért boldogan, fülig érő mosollyal ment ki nagypapája sírjához és mesélte el neki, hogy győztek a srácok.

A legenda tovább él, a magyar labdarúgás dicsőségére.