Bravó, plébános úr!

Osztie Zoltánt bizonyára hasonlóan őszinte és jogos harag töltötte el, mint Jézust.

Osztie Zoltán Fotó: MTI

Na végre! Osztie Zoltán katolikus plébános uram a sarkára állt. Éppen ideje már a templomi szószék környékéről is odaszólni valakinek, aki dicső szentjeink rózsaszínű meg fehér szobrai közül előjön, kilép az utcára és határozottan, akár Jézus az ördögűzés esetében, rájuk parancsol: „Hallgass és takarodj ki belőle!” (Mk 1,25).

Bár tudjuk, földi halandó égi csodára nem képes, de Isten szolgájaként kötelessége szembemenni velük, akiket megszállt az ördög. Osztie atya a Hír Televízió Civil kör műsorában bátran meg is tette: „Kikérem magamnak, hogy a magyar zászló mellé kirakják a buzizászlót.”

Bizonyára hasonlóan őszinte és jogos harag töltötte el, mint Jézust, amikor a jeruzsálemi templomból kikergette a kufárokat. (Jn 2,15). Minket is harag, émelygés tölt el, mióta egy törpe politikai minoritás önös érdekeitől vezérelve a nagy nyilvánosság elé pofátlankodik, és miközben homoszexuális propagandát skandál, szivárványlepedőt feszít a magyar zászló mellé. (A gondolkodó melegek már tudják, ez a cirkusz nekik sem jó.)

De nemcsak a nyájért aggódó lelkipásztor, hanem a VIII. kerületi tisztviselőtelepen cseperedett pesti polgár, egyetemi tanár is őszintén megnyilvánul, amikor kijelenti: „Ne akarjuk a normalitás alternatívájaként feltüntetni a beteg, torzó életformát.” Márai Sándor Bölcsességek című könyvének egyik rövid kétsorosa jut eszembe: „Kétely. Lehet, hogy még nem is volt készen?… – csak Isten megutálta és abbahagyta a hetedik napon.” (Ennélfogva a homoszexuálisoknak, pedofiloknak, gendereknek szükségük lett volna a nyolcadik napra is, még egy kis teremtői türelemre.)

A teremtőé után most plébános uram türelme is elfogyott és beszólt, nagyon helyesen. Ráadásul úgy és olyan hangnemben szólt be, amilyet ők használnak és amilyet megérdemelnek. Mert a keresztényi türelemnek igenis van határa! Ezek most odaértek. Sőt ha belegondolunk, hogy a melegönkény-párti Momentum (Fekete-Győr Andrásék) már az óvodákban is királylányok és királyfiak egymás közti meleg érzékenyítésével kampányolnának, mint a pedofília lompos farkú ördöge, azzal már a határkerítést másznák. Dörögjenek ismét Jézus urunk szavai: „Hallgass és takarodj ki belőle!” Jöjjön még idejében és tiltakozzon határozottan velünk együtt a katolikus, a református, az evangélikus, az unitárius, illetve a zsidó felekezet valamennyi Isten szolgája és vezető testületei, hiszen Magyarországon a népesség több mint hatvan százaléka vallásosnak vallja magát a népszavazás rubrikái szerint. Nálunk, a mi szívünkben az Úristen legális, nem kell bújtatni, mint a partizánt, nem kell félteni, mint Csipkerózsikát, hanem követni és végrehajtani a parancsait: „Vigyázzatok magatokra, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegségben, […] mert ami az emberből ered, az teszi tisztátalanná az embert.”

Hogy merre van a lelki mosdótál meg a szappan, Osztie atya azt is megmutatta.

Plébános úr! Bravó.