Brusznyai Árpádot 63 évvel ezelőtt ezen a napon végezték ki a kommunisták

Brusznyai Árpádot, az 1956-os forradalom egyik legtisztább és legnemesebb hősét 63 évvel ezelőtt ezen a napon végezték ki a kommunisták – írja közösségi oldalán Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter.

Brusznyai Árpád családjával Forrás: Brusznyai Alapítvány

Te is csak itt állsz, mert nincs itthon az édesapánk. Majd ha hazajön, te is örülsz, majd muzsikál neked ugye, édesanya?

– így beszélt Brusznyai Árpád görög–magyar–történelem szakos tanár alig három éves kislánya, Margitka édesapja árván maradt csellójához és édesanyjához, miután bebörtönzése miatt akkor már 177 napja voltak kénytelenek nélkülözni a családfőt. A kislány reménye hiú ábránd maradt csupán, a hangszer soha többé nem szólalt meg Brusznyai Árpád kezében. A nagy ígéretként számon tartott tudós-tanárt 33 évesen kivégezték 1958. január 9-én, ahogy a Legfelsőbb Bíróság Katonai kollégiumának különtanácsa másodfokú ítéletében a tényeket teljesen meghamisítva fogalmazott:

„a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésének bűntette miatt”.

Brusznyai Árpád családjával
Fotó: Brusznyai Alapítvány

Mint a posztban a miniszter írja: Brusznyai Árpád a lehető legveszedelmesebb ember volt a kommunisták számára. Szilárd erkölcsi tartása volt, világos értékítélettel rendelkezett, Istent félő, felebarátot szerető, hazájához ragaszkodó ember volt. Klasszika-filológiát tanult, majd az ókori görög mitológiák erkölcsi példázatait, a hősies helytállás és az erények szükségességét tanította. Előbb Budapesten oktatott az egyetemen, majd miután kispap testvérét Kistarcsára internálták, őt pedig a kommunista diktatúra megfosztotta egyetemi katedrájától, Veszprémben, a Lovassy László Gimnáziumban kezdett oktatni.

Brusznyai Árpádot, az 1956-os forradalom egyik legtisztább és legnemesebb hősét 63 évvel ezelőtt ezen a napon végezték...

Közzétette: Gulyás Gergely – 2021. január 10., vasárnap

’56 forradalma nem lett volna teljes a veszprémi hőstettek nélkül, a veszprémi MEFESZ megalakítása nélkül, a szovjet megszállás ellen tüntető veszprémiek, várpalotaiak, pápaiak nélkül, a Veszprém megyében sorra alakuló forradalmi tanácsok nélkül, a megyében ledöntött szovjet emlékművek nélkül és a november 4-én a szovjet tankok ellen a veszprémi várban elkeseredetten és reménytelenül, de mégis védekezni próbáló hősök nélkül.

Brusznyai Árpád valóban a történelmi időknek megfelelően viselkedett. Nem volt kérdés számára, hogy a forradalom ügyének szolgálatába állni erkölcsi parancs. Tekintélye, embersége, az őt jellemző sziklaszilárd erkölcsi tartás és az őt övező tisztelet hamar a forradalom egyik veszprémi vezéralakjává tette. Előbb csak tagja, majd elnöke lett a Veszprém Megyei Forradalmi Tanácsnak. Hiába sanyargatta őt is az akkor már majdnem egy évtizede tomboló kommunista diktatúra, emberi nagyságának talán legfontosabb bizonyítéka, hogy a forradalmi hév közepette is mértéktartó tudott maradni, meg tudta tartani emberségét és nem hagyta eluralkodni sem magán, sem a veszprémi forradalmi erőkön a bosszúvágyat. Brusznyai Árpád elévülhetetlen érdeme, hogy a forradalom Veszprémben végig tiszta tudott maradni – áll a megemlékezésben.

Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.

„Sosem késő, ezeket a történeteket újra és újra el kell mesélni”

A második világháború végén volt itt egy fiatal generáció, amely – ha nem kommunista hatalomátvétel történik a szovjet hadsereg megszállta országban – klasszikus, a nemzeti függetlenségen alapuló demokráciát építhetett volna – mondta lapunknak Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának (NEB) elnöke a nemrég megjelent, Magyar hősök című kötet kapcsán. A NEB elnöke úgy véli, természetes, hogy máig vannak viták a forradalomról, az igazi veszélyt ’56 emlékére inkább az érdektelenség és a felejtés jelenti.

Korábbi cikkünket ITT olvashatja tovább.