Várjuk Őt. A legjobban azok várják, akik nem is tudnak róla, és akik megtagadták. A hitehagyottak nagy-nagy szomorúságával várják.
„Kielégítést, úgyebár, nem érzesz, / Csak undort ébreszt szűdben a gyönyör…”
Sosem volt még nagyobb üresség a világban. Üres lett minden. Üres az öröm, legüresebb a jövő. Csak Bábel tornya épül, haszonból és szavaknak, gondolatoknak látszó ürességből. S a sírt, hol Európa süllyed el, népek veszik körül.
„A város pusztul, durva idegen nép / Tiporja el arany vetésidet, / Szétbomlik a rend, senki sem parancsol / S szót nem fogad. A rablás, gyilkolás / emelt fővel jár a békés lakok közt…”
Várjuk Őt. S Ő el fog jönni. Mert mindig eljön. A legnagyobb reménytelenség idején siet a legjobban.
„Mennyből az angyal…” Vajon mi lenne, ha most megérkezne teljes valójában az az angyal? S leszállna valamelyik európai nagyváros kellős közepén, a hitehagyottak és ürességtől szenvedők „karácsonyi” vásárán?
Megírnák a lapok, hogy kirekesztő, és megsértette azokat, akik nem hiszik el, hogy létezik. S az angyal mondaná, „de hát itt vagyok, létezem”, s ők mondanák, „nem ez a lényeg”. Valóban…
„Nem bírod, úgy-e, kéjek mámorával / Elandalítni azt a szózatot, / Mely a kebelnek mélyét felveri / S jobb cél felé hiába ösztönöz.”
De. Már bírjuk. Ettől nehezebb. De Ő eljön. Szétvert Betlehemekbe, üresen kongó templomokba, hiúságok vásáraiba, hideg, csöndbe fagyott lövészárkokba, a „nincsen isten” prófétái közé. Ismeri az összeset. Látta már mindet, kétezerhuszonhárom év alatt. S most jön majd újra. Kétezerhuszonharmadszor. Nem haragszik, nem korhol, nem szid, nem fenyeget, csak jön, s azt mondja, „itt vagyok, létezem”. De a vásár, a black friday ma még sokkal fontosabb. Ma még.
„Te nyomorú faj! – gyáva nemzedék, / Míg a szerencse mosolyog feletted, / Mint napsugárban a légy, szemtelen, / Istent, erényt, gúnyolva taposó.”
Ezt sem Ő mondja. Hanem Péter apostol. S még hozzáteszi:
„El fogsz pusztulni, korcsult nemzedék, / E nagy világ most tisztuló szinéről.”
Pedig nem. Talán nem. Hiszen Ő ismét eljön. S ameddig eljön, van élet. Még akkor is, ha éppen eltakarja az életnek hazudott színjáték.
