Ezért követendő a magyar drogpolitika

A magyar példa azt mutatja, hogy a következetesség és a szigor nemcsak elrettentő, de megelőző erejű is a drogok elleni harcban – írta a Drogkutató Intézet (DKI). Mint rámutattak, ha a drogliberalizációt támogató Hollandiában korábban nem engedték volna elfajulni a helyzetet, most nem kellene versenyt futni más drogok robbanásszerű terjedésével. Hangsúlyozták, a magyar modell, amely világos határokat húz, és egyértelmű üzenetet küld, nemcsak hatékonyabb, hanem hosszú távon fenntarthatóbb is.

A holland rendőrség arról számolt be, hogy rekordszámú, összesen 167 illegális kábítószer-előállító laboratóriumot számoltak fel az elmúlt év során, melyek közel fele lakóövezeti részeken működött – adta hírül a Drogkutató Intézet (DKI). Mint írták, a laboratóriumok többsége nem a sokat emlegetett marihuánára, hanem más drogok, elsősorban kokain és heroin előállítására specializálódott. A marihuánafogyasztás „hátsó ajtós” politikája azonban egyre súlyosabb visszásságokat szült, mert bár a fogyasztás szabályozott volt, az ellátási láncban továbbra is illegális termesztők és kereskedők működtek, gyakran szervezett bűnözői csoportok irányításával.

Illusztráció (Fotó: pexels)

Az utóbbi években azonban a holland hatóságok, és elsősorban Amszterdam városvezetése, szigorításokat vezettek be. A coffee shopok kizárólag regisztrált holland állampolgárokat szolgálhatnak ki, és legfeljebb kétezer fős regisztrált vendégkörrel dolgozhatnak. Ennek következtében 

jelentősen visszaesett az illegális kenderfarmok száma és aktivitása, ám eközben más típusú, jóval veszélyesebb drogok előállítása kapott új lendületet, ugyanis a szigorítás megváltoztatta a drogpiac dinamikáját. 

A bűnözői hálózatok áttértek más kábítószerek előállítására, amelyek nemcsak veszélyesebbek, hanem sokkal nagyobb profittal is kecsegtetnek. 

A legalizáció nem megoldás, a magyar modellt kell követni

Ez a fordulat fontos tanulságokat tartogat Magyarországnak is. Hollandiával ellentétben hazánk régóta következetes zérótolerancia-politikát alkalmaz a kábítószerekkel szemben. Bár ezt sokan bírálják, a holland példa világosan mutatja, hogy a túlzott engedékenység és a részleges legalizáció nem oldja meg a problémát, hanem más formában újratermeli azt. A szabályozás felpuhítása nem szorítja vissza a bűnözést, csak új piacokat és új lehetőségeket teremt.

Ezért a magyar modell, amely világos határokat húz és egyértelmű üzenetet küld, nemcsak hatékonyabb, de hosszú távon is fenntarthatóbb.

A zéró tolerancia elve a megelőzésre, az edukációra és a következetes szankcionálásra épül. Itthon is jelen vannak a veszélyek, különösen az új pszichoaktív anyagok terjedése, de a jogi és társadalmi környezet jóval kevésbé teszi lehetővé ezek elterjedését. A hatóságok pedig a kereskedelmi láncok felkutatásával a teljes kínálat felszámolását tűzték ki célul.

A szigornak megelőző ereje van

A hollandiai fejlemények éppen arra figyelmeztetnek, hogy az engedékeny drogpolitika nem megoldás, hanem egy újabb probléma forrása lehet. Az amszterdami részleges szigorítások ugyan jó irányba tett lépések, de csak egy szer használatának korlátozása nem elegendő, mert nem közvetít egyértelmű üzenetet, miszerint, minden kábítószert tiltani kell. A már kialakult piaci struktúrákat nehéz semlegesíteni. 

Ha korábban nem engedték volna elfajulni a helyzetet, most nem kellene versenyt futni más drogok robbanásszerű terjedésével. A magyar példa azt mutatja, hogy a következetesség és a szigor nemcsak elrettentő, de megelőző erejű is. 

A drog elleni harcban nincs helye félmegoldásoknak – szögezte le a DKI.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: MTI/BRFK)