Különösen érdekes ugyanakkor, hogy miközben folyamatosan apasztják az ingyenes vagy a pár száz forintos óradíj mellett igénybe vehető szolgáltatás jogosultjainak körét, és már a gondozási időtartamra sem lesz garancia, addig jó pénzért gyakorlatilag bárki igénybe veheti majd az önkormányzatok által kötelezően működtetett, eddig csak a rászorulóknak járó házi segítségnyújtást. A törvénytervezetben ugyanis az szerepel, hogy a jövőben a házi segítségnyújtás esetében a gondozásra nem szoruló személy is ellátható, ha az érintett vállalja, hogy megfizeti a szolgáltatási önköltséggel azonos mértékű személyi térítési díjat. Az ő esetében azt sem vizsgálják majd, hogy állapota egyáltalán indokolja-e az ellátást.
Pedig ahhoz, hogy valaki jogosultságot szerezzen a segítségnyújtásra, komoly egészségi problémákkal kell küzdenie, az utóbbi két évben ugyanis kétszer is szigorította a különböző időtartamú ellátáshoz szükséges ponthatárt a kormányzat. Egy Emmi-rendelet már 2015-ben jelentősen megszigorította a házi segítségnyújtásra való jogosultság feltételeit. Azt, hogy ki számít rászorulónak, a rendelet által meghatározott ötfokú pontrendszer szabályozza. Például az öltözködés – mint tevékenység – esetében 0 pontot számolnak, ha az érintettnek ezzel nincs gondja, 1 pontot jelent, ha minimális segítségre szorul, 4-et pedig, ha az öltözéshez az idős ember jelentős segítséget vagy felügyeletet igényel. Az összpontszám alapján dől el, hogy az illető jogosult-e segítségre, és ha igen, napi hány órában. Tavaly januárig 11 ponttól járt a napi egy óra gondozás, azóta azonban a jogosultság megszerzéséhez már 20 pont szükséges.
Idén év elején aztán újabb radikális változások léptek életbe, azóta nem mindenki jogosult ugyanolyan ellátásra. Kettéválasztották ugyanis a házi segítségnyújtás tevékenységi körét: most már szociális segítésre és személyi gondozásra lehet jogosultságot szerezni, és szakértők döntik el, egy idős ember melyikre jogosult majd, és hány órában.
