Igazolás a törvénytelen ítélkezésről

Újabb 1956-os bosszúálló bírói ítéletek semmisségéről állított ki igazolást a napokban a Kúria büntetőtanácsa. Kónya István, a legfőbb bírói fórum elnökhelyettese a Magyar Nemzetnek elmondta: az elmúlt két és fél évben a Kúria — a Legfőbb Ügyészség indítványára — összesen 29 hajdani bűnperben 136 résztvevő ítéletének a semmisségét tanúsította. Megtudtuk, időközben további két indítvány érkezett, ezek 15 egykori elítéltet érintenek. A beadványokról a nyári szünet után, ősszel határoz a legfőbb bírói fórum.

Az igazságérzet azt mondatja, hogy az egykori eljárásokat nem is lett volna szabad elindítani Fotó: Teknős Miklós

A Kúria mostani eljárásait a negyedik semmisségi törvény, ismertebb nevén a lex Tóth Ilona alapozza meg. A 2000-ben elfogadott jogszabály szerint az 1956-os forradalommal összefüggő megtorló ítéletek meghozataluk időpontjától kezdve semmisek, ha azokat rögtönítélő bíróság vagy népbírósági tanács hirdette ki, esetleg gyorsított eljárást zártak le. Ilyen módon vált semmissé, mégpedig 2001-ben, magának Tóth Ilonának a halálos ítélete is. A medikát 1957-ben szervezkedés és gyilkosság vádjával állították bíróság elé, a büntetést hatvankét évvel ezelőtt, 1957 júniusában hajtották végre. Az elmúlt években – főként hozzátartozók kérésére – további hajdani döntések semmisségét állapította meg az ítélkezés. A lex Tóth Ilona 2016-ban kiegészült, azóta a semmisségről a Kúria ad ki igazolást a legfőbb ügyész és a hozzátartozók kezdeményezésére.

Az így lezárt ügyek száma a korábbinak a háromszorosára emelkedett. Elsőként, 2016 őszén Nagy Imre egykori miniszterelnök és mártírtársai ügyében igazolta a Kúria az ügyészség indítványa alapján az 1958-as népbírósági eljárás semmisségét. Később két ismert eset, a nyíregyházi forradalmárok és a mecseki láthatatlanok ügye került a legfőbb bírói fórum elé, de a megmozdulásokban, a harci cselekményekben, az ellenállásban egykor részt vevő diákok és munkások elítélését is sorra törölték. A semmisség igazolásakor a régi ítéleteket úgy tekintik, mintha soha nem is léteztek volna.

Az igazságérzet azt mondatja, hogy az egykori eljárásokat nem is lett volna szabad elindítani
Fotó: Teknős Miklós

A mostani igazolási eljárások – a törvény megfogalmazása szerint – hozzájárulhatnak a forradalom leverése után meghurcolt és ártatlanul kivégzett emberek jó hírnevének helyreállításához és a hozzátartozók kegyeleti jogának hangsúlyosabb védelméhez. Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke – aki kirendelt védőként több hasonló eljárásban, például a Nagy Imre-perben is részt vett – érdeklődésünkre most azt mondta: a semmisség igazolása megfelelő, célszerű, hiszen hozzájárul az ügyek gyors, végérvényes rendezéséhez.

Kónya István büntetőbíró, a Kúria elnökhelyettese az eddigi tapasztalatokat a Magyar Nemzetnek úgy összegezte: a semmisségről kiállított igazolások az utókornak is bizonyítják, hogy a hajdani bírói döntések valójában nem ítéletek, az egykori eljárásokat nem is lett volna szabad megindítani. Az elnökhelyettes úgy fogalmazott: ami akkoriban történt, az nem igazságszolgáltatás volt, hanem politikai megnyilvánulás, olykor egyenesen politikai gyilkosság, a hatalom bosszúja. A mai bíráskodás elhatárolja magát ettől, és az igazolások kiállításával elégtételt szolgáltat a régi ügyekben.