A változás tehát időszerű volna, de ezt mégis sokan ellenzik. A szakértő szerint a szerkezeti átalakítás egyik gátja a hálapénz rendszere, amelynek mértéke nem csak a tudáshoz, hanem státuszhoz is kötött. – Sokkal többet keres egy főorvos akkor, ha egy kisebb, műszakilag kevésbé felszerelt intézményben dolgozik, ahol a kórház infrastruktúrája miatt nem végezhet igazán nagy műtéteket, mint akkor, ha egy nagyobb, felszerelt kórházban csupán második ember lenne. Az első esetben ugyanis nagyobb a presztízse, és több hálapénzhez juthat – mondta Kincses Gyula.
Sinkó Eszter, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának igazgatóhelyettese az intézménybezárásokról úgy nyilatkozott: kevesebb kórház is elegendő volna. – Az aktív fekvőbetegkapacitások 10-15 százalékát ki lehetne vezetni a rendszerből tudatosabb szolgáltatástervezéssel, de látni kell, hogy a gazdaságossági kritérium csak az egyik szempont. A másik, hogy bizonyos ellátásokat meg kell hagyni még akkor is, ha az pénzügyileg nem mindig éri meg. Nem szabad ugyanis kapacitásokat úgy kivezetni a rendszerből, hogy egyidejűleg nem gondoskodunk alternatív, alacsonyabb szintű, olcsóbb ellátásról – mondta Sinkó Eszter. A szakértő úgy látja, egy megfelelően strukturált intézményi rendszerben a kiskórházaknak is lehet létjogosultságuk, esetükben csupán azt kell eldönteni, milyen funkciót érdemes náluk hagyni. A drágább, komplikáltabb beavatkozásokat – Kincses Gyulához hasonlóan – szerinte is kevés helyen kellene végezni, hiszen a szükséges költséges eszközöket gazdaságosan kell üzemeltetni, és megfelelően képzett szakemberekre is szükség van. – A korábbi tapasztalatok azt mutatják, ahol jelentősebb kórházi összevonásokra került sor, ott a betegek számára néhány szolgáltatás elérése nehézkessé vált, erre példa a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében végrehajtott szervezeti összevonás – emelte ki. Felhívta a figyelmet arra, hogy az ilyen helyzeteket a jövőben mindenképp el kell kerülni.
