Kvótareferendum: „a Robi nem fizetett le senkit”

Kötelező volt szavazniuk október 2-án a közmunkásoknak Nyírpilisen – értesültünk.

A következő közkútig megyünk csak, itt arról beszél egy nő, hogy neki bizony el kellett mennie szavazni, „mert azt mondta a brigádvezető”. De hogy a brigádvezető mivel indokolta ezt, arra csak annyit válaszol:

– Fogalmam sincs.

Elhalad mellettünk egy sárga busz, oldalán és hátulján ott szerepel a nemzetiszínű téglalap, rajta az unásig ismert szlogennel: „Ne kockáztassunk, szavazzunk nemmel”. Ahogy olvassuk, szinte már halljuk is, mert időközben utánunk szaladt az égszínkék felsős nő és ujjal mutatva mondja:

– Látják, oda is ki van írva! „Szavazzunk!” Ezért ment itt el mindenki!

Amint befejezi a mondatot, ezüstszínű BMW áll meg mellettünk. A fiatal pár nőtagja arról beszél, hogy attól félnek, ha beköltöztetik ide a migránsokat, bántani fogják a gyerekeiket. Egy másik BMW-ből pedig a polgármester fia száll ki. Ő azt mondja, hamarosan feljelentést fog tenni századmagával a fekete kamerás autó ügyében. Hogy miért? Személyiségi jogainak megsértése miatt.

Nyírpilis szélén már csak földutak futnak, szemmel láthatóan nagy szegénységben élnek itt az emberek. Egy sapkás férfi állítja: ő nem volt szavazni, mert utálja Orbánt. A maga részéről azt szeretné, ha háború lenne. Olyan háború, ahol a migránsok összefognak Magyarország szomszédaival, és elsöprik a miniszterelnököt.

Egy asszony viszont karba font kézzel arról beszél, mi volt a választás előtt.

– Jöttek Nyírbátorból és mondták, hogy menjünk szavazni – meséli.

Egy, a falu uborkaültetvénye mellett sétáló idős nő pedig arról számol be, hogy „igen, köteles volt szavazni”. De elhallgat, amikor ennek részleteiről és a fekete autós balhéról kérdezzük.

Nem tudunk meg többet a Mercedesről attól a csoporttól sem, amelynek tagjai egy zöld Simson motort állnak körbe az egyik porta előtt.

– Elkergettük őket – válaszolja a tucatnyi helyi fiatalember önjelölt hangadója. Az egész nap egy helyben álló autóval meg az volt a baj, hogy el akart ütni valakit. A bejelentést hangos kacagás fogadja, térdüket csapkodják a körben állók.

Fekete terepjáróján megérkezik Beri Róbert polgármester. A tetovált karú, szürke kardigánt és terepszínű katonai gyakorlóruhát viselő vezető rágyújt, gyufáját a kocsiba dobja, és belekezd monológjába. Közben egyre többen gyűlnek körénk, minden elhaladó autónak nagyot kell kerülnie.

– Hallottuk, hogy miket csináltak a migránsok, azért szavaztunk így – mondja a polgármester, majd témát vált. Szerinte az a fontos, hogy miért kellett Helmeczyéknek kamerázniuk. Beri Róbert úgy emlékszik a szavazásra, hogy itt szépen sorban elment mindenki a legszebb ruhájában, nem vitt senki senkit. Ennyi embernek Beri szerint mindenhol illik elmennie egy szavazáson. Szerinte Helmeczy gyanakvása azért is eleve alaptalan volt, mert „már nem működik az, hogy hozzuk a tésztát meg a csomagot a cigányoknak, mint az MSZP”. Ők saját szívük, akaratuk szerint döntenek, sőt Beri véleménye szerint az egész országban arra a következtetésre jutottak a romák, hogy mivel „ők a mérleg nyelve, ezért nem hagyják magukat megvásárolni”.

A három nap szabadnap sem igaz, mondja a polgármester mosolyogva. A jelenléti íveken rajta van mindenkinek az aláírása. Az autónak nekiesőket azért nem állította le, mert ő nem volt a településen akkor, Császáriba ment cigarettáért. Külön kéri, hogy írjuk le, szerinte Helmeczyék írták rá a buszra, hogy „meghalsz”. A polgármester kijelenti, ha a rendőrségi szemlén ott van a felirat, akkor ő „lemegy négykézlábra és ugatni fog közben”.

A falu közepén találkozunk még két idős nővel. Őket is megkérdeznénk, de nem mondanak semmit. A hátunk mögött cigányok vonulnak el, és közben azt ordítják nekünk oda, hogy „nem fizetett le senkit a Robi, értsék már meg”.