A szomszéd lépcsőház előtt álló melósok egyike komoly arccal közli: ő bizony nem tudja elképzelni „Voldemort nagyúrról”, hogy korrupciós ügybe keveredett volna, ám nem fejezi be a mondatot, hangosan elneveti magát. Így tesznek társai is, majd egymást licitálva idézgetik fel, hogy melyik korrupciós ügyre emlékezteti őket az uniós pályázati forrás visszajuttatása: egyiküknek az ifjúsági táborok kamufinanszírozója, Zuschlag János (MSZP) ugrik be, másikuknak – ki tudja, mért – a kisgazda Torgyán József valamelyik ügye. De hogy melyik, azt már nem tudják megmondani.
A szomszédos idősotthonban is csak annyit mondanak a magukat csak öreg, sokat látott leninvárosi nyugdíjasoknak nevezők, hogy ilyen kis lopáson már nem is akadnak fenn; ugyanúgy nem foglalkoznak vele, ahogy a többi hasonló történettel sem.
Számos végleg bezárt tiszaújvárosi kocsma után végre találunk olyat is, ami még nyitva van. De itt sem bőbeszédűek a vendégek. Egyikük el is húzza a száját Mengyi Roland nevének említésekor, és válasz helyett meghúzza a Borsodiját. Asztaltársa azt javasolja, menjünk vissza Budapestre, elvégre a 168 óra cikke szerint itt keresték meg a tiszaújvárosi vállalkozók a politikust a támogatás ügyével. Sőt – teszik hozzá – jobb, ha mindjárt egyenesen Orbán Viktorhoz megyünk.
