Messerschmitt vadászgépet találtak a Balatonban

Egy, valószínűsíthetően II. világháborús, a Magyar Királyi Légierőben szolgáló Messerschmitt Me 109-es vadászgép roncsait találták meg a Balatonban a Magyar Honvédség katonái. A gép pontos azonosítása és teljes kiemelése után a szolnoki repülőmúzeumban, a RepTárban találhat méltó helyet.

A háború elején a Messerschmitt Bf 190-es uralta a légteret Fotó: Teknős Miklós

A levéltári kutatások alapján elmondható: a magyar légierő, illetve a német Luftwaffe Balaton helyszínnel legalább 12 Me-109-es vadászgép veszteséget jelentett, ezek közül az elmúlt több mint 75 évben mindössze két, pontos típusjelzés nélküli Messerschmitt-roncsot emeltek ki a mederből, azokat is 1952-ben. Jelenleg még pontosan nem állapítható meg, hogy a jelentett veszteségek közül melyik gép maradványa került elő.

A Me 109-esből a háború után nem maradt ép darab Magyarországon, az utolsó sérült példányt a kohóba küldte a szocialista politika. Ez a példány a krakkói repülőmúzeum jóvoltából vendégeskedett korábban Szolnokon
Fotó: Teknős Miklós

A merüléseket és az elsődleges feltárást követően a roncsot és helyét bejelentették a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumnak. Elsődleges cél a roncs jogi védettségének biztosítása, ezzel elkerülve, hogy illetéktelenek illegálisan hozzanak fel belőle darabokat. Ezenfelül kiemelt cél, hogy az igen nagy eszmei és anyagi értéket képviselő roncs minden darabja közgyűjteménybe, lehetőleg a RepTár Szolnoki Repülőmúzeumba kerüljön.

Német–magyar legenda

A Messerschmitt Me 109-es roncsának felfedezése ipartörténeti jelentőségű is, mert Győrben mintegy hatszáz ilyen repülőgépet gyártottak, ugyanis a magyar ipar képes volt arra, hogy korszerű vadászgépet gyártson a háború idején. A Magyar Királyi Honvéd Légierő fejlesztése során a Me 109-es típust tartották a legmegfelelőbb vadászrepülőgépnek, ezért Németország és Magyarország 1941. június 6-án repülőgépgyártási egyezményt kötött.

Horthy István főhadnagy, kormányzóhelyettes 1942. augusztus 20-i tragikus balesete is rávilágított arra, hogy a fronton harcoló magyar vadászpilótáknak nincs megfelelő vadászgépük, ezért 1942. október 10-én elkezdődött a magyarok átképzése a Me 109F-re. Öt nap múlva már éles bevetéseket teljesítettek.

Közben Győrben megindult a gyártás, és az első magyar gépet 1942. december 30-án berepülték. Ez a Me 109 Ga–4 típusváltozat volt, majd az MWG áttért a modernebb G–6 széria gyártására. Ha lassú ütemben is, de elkezdődött a honi légvédelem vadászrepülő-alegységeinek felszerelése ezzel a modern típussal.

A magyar Messerek legnehezebb időszaka az úgynevezett amerikai szezon volt, amikor több száz repülőgép ellen kellett harcba szállni. A német megszállást követően, 1944. április 3-tól az amerikai légierő rendszeresen támadta a magyar célpontokat, és sokszor öt-hatszáz bombázó és kísérő vadászgéppel kellett szembeszállnia a jó esetben húsz-harminc Me 109-esből álló magyar köteléknek. Ezekben a harcokban születtek olyan legendák, mint Lőrincz Mátyás szakaszvezető, aki három légi győzelmet aratott az egyik bevetésén.

A Messerre is igaz, hogy egy jó fegyver a jó katona kezében félelmetes erőt képvisel. Szentgyörgyi Dezső zászlós, a legeredményesebb magyar vadászpilóta – az ő nevét viseli a kecskeméti repülőbázis –, Molnár László hadnagy vagy Tóth Lajos hadnagy mind olyan katonák voltak, akik bizonyították, hogy a levegőben is létezik a magyar virtus. Hősiesen, ha kell, mindhalálig küzdöttek a pumások jelmondata szerint: Vezérünk a bátorság, kísérőnk a szerencse.