Minden krízis egyben lehetőség is

– A lehető legkevesebb személyes kontaktus mellett is biztosítjuk a páciensek terápiáját, a gyógyítás így most telefonon és ­Skype-on keresztül is történik, ebbe a munkába pedig a 65 év feletti kollégák is bekapcsolódhatnak – magyarázta a Magyar Nemzetnek a Péterfy Sándor utcai kórház pszichiátriai és krízisintervenciós osztályának vezetője. Szilágyi Simon arról is biztosított, hogy a mostani nehéz helyzetben fekvőbetegként felveszik az osztályukra a krízishelyzetben lévő pácienst.

Az összezártság alkalom arra, hogy többet beszélgessünk, játsszunk a családtagjainkkal Fotó: Bach Máté

– Jelen helyzetben minden erőforrást a koronavírus-fertőzöttek ellátására fordítanak, ám a pszichiátriai ellátóintézményeknek is muszáj tevékenykedniük. Miként oldják meg az osztály működését?

– Ügyesen kell manővereznünk, hogy a lehető legkevesebb személyes kontaktus mellett is biztosítsuk a páciensek terápiáját. A gyógyítás így most telefonon és Skype-on keresztül is történik, ebbe a munkába pedig a 65 év feletti kollégák is bekapcsolódhatnak. Szerencsére 2017-ben Magyarországon is létrejött az elektronikus egészségügyi szolgáltatási tér, amely lehetővé teszi, hogy papír nélkül akár háromhavi gyógyszert is fel tudjunk írni, amit egy újonnan bevezetett könnyítés értelmében már a hozzátartozók is kiválthatnak. Azonban még ebben a mostani nehéz helyzetben is meg tudjuk valósítani, hogyha egy öngyilkossági krízishelyzetben lévő ­páciens bejön hozzánk, akkor akár ambulánsan, akár fekvőbetegként felvegyük az osztályunkra. Az ilyen beteget egy pszichiáterből, pszichológusból, ápolóból, szociális munkásból, gyógyfoglalkoztató szakemberből, valamint művészetterapeutából álló team kezeli. Emellett mi egy saját ellátási területtel rendelkező, általános pszichiátriai osztály is vagyunk, ezért mindenféle pszichiátriai kórképpel ideszállított esettel foglalkozunk.

– Megosztana néhány gyakorlati tanácsot arra vonatkozóan, hogy miként őrizzük meg lelki egyensúlyunkat ebben az időszakban?

– Mint minden krízis, ez is egy lehetőség is egyben. A családtagjainkkal való hosszabb távú összezártság egyfelől lehet konfliktusforrás, de alkalom arra is, hogy többet beszélgessünk, több közös élményre tegyünk szert. A lelki egészségünk szempontjából fontos, hogy tartós otthonlét esetén alakítsunk ki és tartsunk be egy napirendet: előző nap írjuk össze, hogy másnap milyen feladatokat kívánunk elvégezni, reggel keljünk fel időben, próbáljuk ledolgozni a korábban felhalmozódott restanciáinkat, hívjunk fel olyan barátokat, akikkel már régen nem beszélgettünk, és olvassuk el az évek óta a polcon porosodó könyveket. Jó alkalom ez arra is, hogy a megszokottnál hosszabban diskuráljunk telefonon nyugdíjas rokonainkkal, ismerőseinkkel. A szomszédságunkban élő idősebb lakóknak – ha korábban nem is álltunk velük kapcsolatban – legyünk segítségére a bevásárlás, gyógyszerkiváltás intézésében. Ez az ő számukra ugyanis nem csupán fizikai, hanem érzelmi támogatást is jelent. Mivel hamarosan a tömeges megbetegedések szakaszába lépünk, bárki kerülhet házi vagy intézményi karanténba. Ezért érdemes előzetesen azt is végiggondolni, hogy mit vinnék magammal, mit csomagolnék össze arra a két hétre, amíg teljesen el leszek zárva a külvilágtól.

– Nyújt-e az otthon végzett sporttevékenység valamiféle mentális védelmet is?

– A rendszeres testedzésnek stressz­oldó, antidepresszív hatása van, sőt még az olyan nagy pszichiátriai kórképeknél is, mint a skizofrénia, jótékony lehet. Tehát ha valaki kétnaponta 30-40 percet intenzíven mozog, máris rengeteget tesz azért, hogy a benne jelen lévő természetes szorongást csökkentse. Mindezt egyébként odahaza, az interneten fellelhető oktatóvideók segítségével, egy törülközőnyi területen is el lehet végezni, és bármely korosztálynak, így az idősebbeknek is javasolt.

Az összezártság alkalom arra, hogy többet beszélgessünk, játsszunk a családtagjainkkal
Fotó: Bach Máté

– Hogyan tudja egy laikus pszichésen támogatni azt az ismerősét, aki rosszabbul viseli az izolációt, vagy éppen most történik vele valamilyen nehezen feldolgozható életesemény?

– Krízisintervenciót alapszinten bárki gyakorolhat: ha például egy fiatalember együttérzően végighallgatja egy barátja panaszát, akit elhagyott a menyasszonya, máris ezt tette. Erre pedig a telefon tökéletesen alkalmas eszköz, ha nem lenne az, nem működnének a telefonos lelkisegély-szolgálatok. Ezeknek a következő hetekben-hónapokban az eddigieknél is fontosabb szerepük lesz, ezért szeretnék néhány, a nap 24 órájában ingyenesen hívható telefonszámot megosztani: a gyerekek és a 24 év alatti fiatalok a 116-111-es, a felnőttek a 116-123-as, az időskorúak pedig a 06-80/200-866-os számot tárcsázhatják, ha úgy érzik, hogy azonnali lelki segítségre van szükségük. Kifejezetten az egészségügyben dolgozók lelki támogatására hozták létre a 06-1/770-7333-as telefonszámot, illetve a Callforhelp.hu honlapot. Felhívnám továbbá a figyelmet az ­Ongyilkossagmegelozes.hu web­oldalra, amelyen az érintettek és hozzátartozóik rengeteg hasznos informá­ciót kaphatnak, a mi kórházunk krízis­ambulanciájának telefonszáma pedig: 06-70/984-9259, amely 9-15 óra között hívható.

– Hogyan fordítsunk figyelmet azokra, akikről tudjuk, hogy lelki betegek, és álltak már kezelés alatt?

– Esetükben nagyon fontos a türelem, az empatikus odafordulás és a feltétel nélküli elfogadás, akkor is, ha nekünk banálisnak tűnik a problémájuk. Ez sokszor már önmagában is segít. Azoknak, akiknek sok ez a helyzet, aki túltelítődött, és úgy érzi, hogy nem képes kezelni a szituációt, az tele van haraggal és indulattal. Ezt az indulatot át kell vennünk tőle, és mint egy konténernek, meg kell tartanunk, nem pedig visszazúdítani az illető nyakába. Ez persze nem könnyű, hiszen mi magunk is szorongunk, nekünk is rengeteg, az övénél akár markánsabb problémánk van, mégis figyelmesen végig kell hallgatnunk őt, és abban segíteni, hogy ő maga találjon megoldást a saját krízisére. Ha pedig azt érezzük, hogy valóban nagy a baj, szakember segítségét kell kérnünk.

– Szerencsére egyre kevesebben vetnek véget az életüknek Magyarországon. Van okunk aggódni, hogy a mostani krízishelyzetben ez a tendencia megfordul?

– Hazánk korábban a világelsők közt volt a befejezett öngyilkosságok tekintetében. Amikor 37 éve létrejött az osztályunk, százezer emberből 46 vetett véget önkezével az életének, mára ez a szám 17-re csökkent. Ez szinte egyedülálló mérséklődést jelent, amivel világszinten már nem vagyunk az első tízben, az európai országok között pedig az első háromban. A járványügyi veszélyhelyzet kihirdetése óta kevés idő telt el, pontos adatokat még nem ismerünk, de az látszik, hogy – csakúgy, mint a háborúk vagy egyéb, az emberiséget sújtó katasztrófahelyzetek esetén – tovább csökken az öngyilkossági kísérletek száma. Félő azonban, hogy a ­szuicid hajlamú embereknek a megbetegedéstől való félelem, az egziszten­ciális szorongás, az izoláció, a bezártság nem tesz majd jót.

– A járvány miatt már többen elvesztették a munkájukat, és sokak állása forog kockán. Ez is hordoz veszélyeket?

– A világjárvány következtében – gyaníthatóan – kibontakozó gazdasági válság is rizikót jelent. Az, hogy valakinek hosszabb távon nincs munkája, önmagában még nem öngyilkossági veszély, de egyéb rizikófaktorokkal együtt, mint az impulzívabb személyiség, a depresszió vagy valamilyen szenvedélybetegség megléte, már megemelkedhet az elkövetés kockázata.