„Azért van ez, mert elegük van az embereknek. Egyrészt abból, amit a kormány is művel. Meg úgy egyébként is. Na de megütni egy nőt?! Jézusom! Hát menjen el kávézni vagy jógázni! Vagy üljön ki ide a Múzeumkertbe!” – sorolja felháborodva a feszültséglevezető lehetőségeket.
Az újságárusnál dolgozó hölgy is látta az incidenst. Ő először azért nem avatkozott közbe, mert azt hitte, hogy egy pár vitázik. „De aztán meghallottam, hogy így a migránsok, meg úgy a magyarok, meg hogy ki is van itthon, úgyhogy egyből tudtam, nem a szerelem a téma” – mondja, majd hozzáteszi, min háborodott fel igazán.
Hogy egy csomó férfi végignézte, ahogy megütnek egy nőt.
A kínai boltban lévő árus telefonját felemelve mutatja, hogy ő csak a neten olvasott az esetről. Őt is „megtalálja néha egy-egy bolond”, de ilyenfajta fizikai erőszakot nem tapasztalt soha. A jelenség oka szerinte is az, hogy az emberek feszültek, és nem boldogok.
Nem boldogok a pékség alkalmazottai sem, akik arról panaszkodnak, hogy ebben az aluljáróban pont ezt az egy verekedést nem látták, de rengeteg minden mást igen. Előjönnek ők is a verekedő, táncoló, szemetet égető suhancok történeteivel.
„Itt csak március 15-én volt rend, amikor kiürítették az egész aluljárót. Az év többi napján senkit nem érdekel, mi megy” – zárja gondolatait egyikük. No igen: a migránsozás, az ment a Kálvin téren akkor is, meg most is.
Elindulnánk lefelé a konzultációs plakátoktól kékellő mozgólépcsőn, ám látjuk még, hogy egy hölgy angolul kér útba igazítást. Megússza verés nélkül.
A szóban forgó üzletben, amely előtt az incidens történt, nem nyilatkozhatott senki. Az üzletvezető sem.
