– Éveken keresztül próbáltuk elérni, hogy interjút adjon lapunknak. Miért éppen most vállalta el a felkérést?
– Nem vagyok már pártpolitikus, csupán egy civil, tehát nincs vesztenivalóm. Nagyon meglepett a megkeresésük, végül úgy döntöttem, miért is ne.
– Lehet, hogy a szavazóknak nem kell többé megfelelnie, ám gondolom, civilként is rendre elérik az azzal kapcsolatos kritikák, hogy „elvette a Jobbik lelkét”.
– Egy 2016-os Facebook-bejegyzésemre utal, és ez csak egy kiragadott mondata. A néppártosodási folyamatról szólt, amelynek az élére álltam. Többen a Jobbik lelkeként gondoltak arra, amit akkor magunk mögött hagytunk, ám nyújtottam új alternatívát, adtam másik lelket a pártomnak a radikalizmus szelleme helyett. Büszke vagyok erre a változásra.
– Jelenleg nem úgy tűnik, hogy a Jobbik lelkülete rendben lenne. Valójában széthullóban van a párt, a 2018-ban mandátumot nyert 26 képviselőből a személycserék, kilépések nyomán mindössze kilencen maradtak mára a frakcióban, amelynek száma 17-re zsugorodott. Biztos benne, hogy jót tett a Jobbiknak a gyakorlatilag balratolódásnak is mondható néppártosodás?
– A bal–jobb felosztás egyre kevésbé produktív. Egyrészt olyan gumifogalmak, ami alatt a választók és a politológusok is teljesen mást értenek, ráadásul az aktuális társadalmi-gazdasági problémák sem írhatók le velük.
– Ideológiailag akkor hogyan írná le a néppártosodó Jobbikot, illetve ön mit képviselt pártelnökként az elmúlt évtized derekától a 2018-as választásig?
– Míg radikális jobboldaliként a nacionalizmus és a konzervativizmus határozta meg a világnézetemet, idővel megértettem, hogy a szocializmus és a liberalizmus is a létezésünk egy-egy fontos aspektusát képviseli, ezáltal nem szembefordultam korábbi önmagammal, hanem gazdagodott a világnézetem. Számomra ma a nacionalizmus az identitást, a szocializmus a jólétet, a liberalizmus a szabadságot, a konzervativizmus a rendet jelenti. Mindre szükség van, megfelelő adagolással.
– Gondolom, politikai tőkét is akart kovácsolni a fordulatból.
– Minden politikai vezető munkáját szavazatokban mérik. Nemcsak Gyurcsány Ferenctől, hanem Orbán Viktortól is ugyanakkora távolságot akartam tartani. Egy harmadik pólus létrehozása volt a célom. Sajnos 2018-ban kiderült, hogy ez jelenleg nem lehetséges.
– Az előző parlamenti választás előtt azt hangoztatta, hogy a Jobbik egyedül képes leváltani a Fidesz–KDNP-kabinetet. Ez már akkor sem tűnt reálisnak, hiszen a közvélemény-kutatások nemigen mérték 20 százalék felett a pártját, s a végeredmény is körülbelül ennyi lett.
– Utólag okos az ember, de akkor tényleg hittem a győzelemben. Ebben megerősített Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi győzelme, s nem csak én, az egész ellenzék eufóriában úszott. Abban bíztunk, hogy a közvélemény-kutatások nem mutatják reálisan a társadalmi hangulatot. Azonban már 2014 előtt jeleztem a Jobbik belső fórumain, ha 2018-ig nem sikerül a NER-t leváltanunk a politikai stratégiámmal, akkor le fogom vonni a személyes konzekvenciákat. 2016-ban ezt elmondtam nyilvánosan is, és betartottam a szavam.
– A nagy önbizalom mennyiben volt köszönhető a Simicska Lajossal kötött szövetségnek, illetve hogy a kormányváltásban reménykedő elit a kormányt kompromittáló úgynevezett „atombombát” várta a nagyvállalkozótól?
– Nem volt semmilyen formális szövetség Simicskával, egyszerűen neki is a kormányváltás volt az érdeke, így több megjelenési lehetőséget biztosított a Jobbiknak a média- és reklámfelületein. Abban mi is reménykedtünk, hogy az említett „atombomba” előkerül, ám ez sajnos elmaradt.
– Csintalan Sándor beszélt arról, hogy semmilyen „atombomba” nem létezett. Meg tudja ezt erősíteni?
– Semmit sem tudok erről.
– Azt is hangoztatták, hogy kormányképesek. Ha valóban ennyire ütőképes csapata volt, hogy juthattak el odáig, hogy a tavalyi európai parlamenti választáson már csak egy mandátumot szereztek?
– Valóban kormányképesek voltunk, ugyanakkor a tervezett kabinet jelentős része nem pártember, hanem külső szakértő volt, akik igent mondtak a felkérésemre. Másrészt koalíciós kormányzásra készültem az LMP-vel és a Momentummal. Ez azonban nem sikerült. A választás után a belső ellentétek előtörtek, a Jobbiknak pedig 2018 után már nélkülem kellett újragondolnia önmagát.
– Önt nem terheli felelősség a Jobbik egyre mélyülő válságáért? A távozása is százalékokban mérhető népszerűség-csökkenést okozhatott, és a volt párttársai között is egyesek úgy érzik, hogy cserben hagyta őket.
– Van felelősségem, és a sajátomat vállaltam is. Lemondtam, sőt a parlamenti mandátumomat sem vettem át. Az utóbbi két év minden fejleményét azonban furcsa lenne az én számlámra írni. Toroczkaiék kiválása borítékolható volt. A későbbi konfliktusok pedig nem stratégiai, hanem személyi jellegűek voltak. Jelenleg már nincs rálátásom a Jobbik belső ügyeire. Inkább a Második Reformkor Alapítványra koncentrálok, ott igyekszem képviselni a törzsi gondolkodás és acsarkodás meghaladását. 2025-ben lesz 200 éve a reformkor kezdete. Javasoltam is, hogy legyen emlékév. Jó lenne az akkori közhangulatot visszahozni a történelmünkbe.
– Említette Toroczkai Lászlót, aki Mi Hazánk néven alapított pártot. Ők akkor gyakorlatilag ideológiailag megegyeznek a 2010-es Jobbikkal?
– A Jobbik már a néppártosodás előtt is több volt egy radikális pártnál. A magyar társadalomban egy-két százaléknyi, vagyis 50-100 ezer valóban szélsőjobboldali szavazó van, ám a Jobbikkal 2010-ben is közel 15 százalékot értünk el, később pedig még jobb eredményeket. Toroczkaiék csak a szélsőjobb szűk bázisát tudják és akarják megszólítani, faék egyszerűségű stratégiával.
A Jobbik volt elnöke szerint a Gyurcsány Ferenc által szorgalmazott egy lista gravitációjának nem lehet ellenállni
Fotó: Teknős Miklós
– Mit gondol a Jobbik jelenlegi, Jakab Péter-féle vezetéséről? Korábban kiállt Jakab elnökké választása mellett. Nem bánta meg?
– Jakab Péter az elnökségem alatt szóvivő volt, és kiválóan látta el ezt a feladatát. A tisztújítás során neki drukkoltam, de arra nem látok rá, hogy milyen vezető. Ezt majd az idő dönti el.
– Gondolom, azért megtekintette néhány parlamenti felszólalását vagy valamelyik egyedi performanszát a sok közül.
– A Jobbik jelenlegi politikája eltér az általam képviselttől. Nemcsak az ellenzéki, hanem a kormánypárti szavazók megszólítására is törekedtem. Ezt ma nem látom. Az összes ellenzéki párt csak a kormányellenes tortára koncentrál. Ezáltal nincs program, jövőkép, érdemi vita, inkább egymással vannak elfoglalva. Mondhatnám, a néppártosodásomból pártnépesedés lett.
– Ez érdekes szókép. Lát más különbséget is?
– Van egy szociológiai vetület is. Az én politikám a középosztály megszólítására és szélesítésére épült. A mostani Jobbik pedig az alsó-középosztályt célozza meg, csakhogy a DK, az MSZP és a Fidesz is erre fókuszál. Őket pedig ebben nehéz lesz legyőzni. Másrészt szerintem Magyarországnak nem az alsó-középosztály hergelésében való zsigeri versenyre, hanem egy józan polgári politikára lenne szüksége.
– Mindezek fényében bejuthat a Jobbik a parlamentbe 2022-ben?
– Úgy tűnik, egy közös ellenzéki lista lesz, ilyen értelemben mindenki bejut, és ugyanakkor senki sem.
– Az utolsó, eléggé dodonai tagmondattal gondolom arra utalt, hogy a Jobbik, amely önálló listán feltehetően nem szerezne mandátumot, nincs túl jó alkupozícióban. Azonban érdekes, hogy egyetlen listát emleget. Korábban úgy vélte, hogy a kettő vagy több lista lenne célravezető.
– A Jobbik önállóan is be tudna jutni, ha akarna. Azonban úgy tűnik, hogy a Gyurcsány által szorgalmazott egy lista koncepció gravitációjának nehéz ellenállni. Pedig egy olyan lista, amelyen a DK-elnök is rajta van, sok választót elbizonytalanít. Ráadásul a Fideszt nem listán kell megverni, hiszen ez 2018-ban is sikerült. A kormánypártnak nem volt 50 százaléka, ám a mandátumok kétharmadát mégis megszerezte. Az önkormányzati választás is csalóka; ha parlamenti lett volna, a Fidesz–KDNP közel kétharmados győzelmet arat. Az egyéni mandátumok terén dől el 2022, itt kellene az ellenzéknek egységesen felállnia. Engem azonban nem csak az érdekel, hogy kormányt váltsunk, hanem az is, hogy utána mi lesz. Ha a NER-t csupán átfestjük O1G-vé, nem leszünk boldogabb ország.
– A 2018-as választás előtt az önt és az ön által vezetett Jobbikot támogató liberális értelmiség, köztük Heller Ágnes, Konrád György, Medgyessy Péter, Kálmán Olga – vagy Rangos Katalin, akivel elment beszélgetni is a liberális szentélynek számító Spinoza-házba – mégis a DK-t is magában foglaló összellenzéki összefogást szorgalmazta.
– Nem hiszem, hogy Heller Ágnesék engem támogattak, egyszerűen kormányváltást akartak. Másrészt mutasson nekem bárki egyetlen olyan nyilatkozatot, amelyben arról beszéltem, hogy hajlandó lennék szövetkezni Gyurcsánnyal. Ahogy Orbánnak, úgy neki sem kívántam a sakktáblájára kerülni, még ha a kormányközeli média mindent meg is tett azért, hogy összeboronáljon a DK-val.
– Azonban a szintén jobbikos Varga-Damm Andrea egy televíziós műsorban arról beszélt, hogy jelenleg Gyurcsány Ferenc irányítja a Jobbikot. Mi erről a véleménye annak fényében, hogy a párt éppen a Gyurcsány-kormány túlkapásaival szemben megfogalmazva magát nyerte el a parlamenti bejutást is eredményező népszerűséget? Sőt, ahogy említette, Jakab Péterék részben a DK szavazóbázisában halásznak.
– Az butaság, hogy Gyurcsány irányítaná a Jobbikot, de úgy tűnik, az ellenzéki együttműködés táncrendjét ő állítja össze.
– Karácsony Gergely főpolgármestert nevezte meg a legintegratívabb közös ellenzéki miniszterelnök-jelöltként. Miért őbenne látja ezt a lehetőséget?
– Budapesten rendkívül magas a támogatottsága, és ami a hátránya, éppen az az előnye is, hogy csak egy nanopárt áll mögötte. Egy erős alakulattal aggodalmat kelthetne a többi ellenzéki szereplőben, ám mivel nem ez a helyzet, mindenki magának érezheti egy picit.
– Elég rövid a szóba jöhető jelöltek sora; mekkora esélyt lát arra, hogy Gyurcsány, Dobrev Klára, Márki-Zay vagy Bajnai Gordon mögött sorakozzon fel az ellenzék?
– Dobrev és Gyurcsány szétfeszítené az ellenzéki együttműködést, Bajnain a szándékot sem látom. Márki-Zay lehet még kihívó, mivel Karácsonyhoz hasonlóan ő sem tartozik sehova, könnyebben kötnek kompromisszumot róla a nagyobb pártok, mint az ő színeikben induló jelöltekről.
– Ön is pártfüggetlen jelenleg. Vállalná esetleg a miniszterelnök-jelöltséget?
– Nem. Miért is térnék vissza a politikába, ha jelenleg nincs széles társadalmi igény arra, amit képviselek? A két oldal kemény magja dominálja ma a politikát. A választás a veszettek viadala lesz. Én meg hídépítésről és második reformkorról beszélek. Ez most nem az én meccsem.
– Mióta otthagyta a politikát, vloggeri és influenszeri tevékenysége ismert a nyilvánosság számára. Meg lehet ebből élni?
– Nem, de nem is ez a cél. A vlog egy eszköz a gondolataim közlésére, így a kattintásvadászatot is kerülöm.
– Akkor miből él jelenleg?
– A cégem a vlog gyártása mellett könyvkiadással, marketing-tanácsadással, workshopok és rendezvények szervezésével foglalkozik. Komoly bevételeim származnak még a sajtóperekből is. Bár ez a pár millió forint jól jön, de nagyon rossz üzenete van annak, hogy ennyivel meg lehet úszni azt, ha valaki a legerősebb ellenzéki párt miniszterelnök-jelöltje ellen hazugságokra építő kampányt folytat.
