Mi áll a diszlexia mögött?

A diszlexia nevű részképesség-zavar gyökerét a hallott hangok feldolgozásában bekövetkező problémák alkothatják - derült ki egy új kutatásból.

A Neuron című folyóirat legutóbbi számában megjelent cikk egy nap majd hatékonyabb terápiás megoldások kifejlesztését teheti majd lehetővé azok számára, akit ezzel a gyakori, ám mégis meglehetősen rejtélyes zavarral diagnosztizálnak. A különböző diszlexiás emberek agyműködési mintái eltérőek lehetnek, így az altípusokat könnyebb lesz majd egymástól elkülöníteni.

Az olvasási nehézség az iskolás korú gyermekek nagyjából 5 százalékát érinti. Habár ”tipikusan az olvasás zavarának tekintik az elváltozást, korábbi kutatások már utaltak arra, hogy van egy hallási komponense is. Nem csak a nyomtatott szóval vannak gondok, hanem a kiejtett változatával is” – mondta el Dr. Andrew Adesman, aki a kutatásban nem vett részt, de ismeri annak eredményeit. A diszlexia egyik legfőbb kockázati tényezője a megkésett beszédfejlődés, magyarázta Adesman, a Steven és Alexandra Cohen Gyermekkórház gyermekorvosa.

Korábbi, MRI-eredményekkel dolgozó kísérletek a diszlexiásoknál a rövid hangok feldolgozásában mutattak ki rendellenességeket, az viszonyt nem derült ki, hogy milyen kóros neuropszichológiai történések állna a hátterében, erről számoltak be a szerzők: Katia Lehongre és munkatársai a párizsi Ecole Normale Superieure-ből. A francia kutatók a ”mintavétel” jelenségére koncentráltak, amely az agy különféle hangokra adott reakcióját jelenti. Beletartozik a fonémák feldolgozása, melyek a hangok alapvető alkotóelemei.

A diszlexiások agyában a kontrollcsoporthoz képest elváltozásokat találtak a bal hallókéregben. Túlreagálhatják ugyanis a magas frekvenciájú ritmussal rendelkező fonémákat. Ez zavarhatja a verbális memóriát, és ezzel együtt a beszédet is. ”A bal hallókéreg valószínűleg kevésbé reagál bizonyos frekvenciákra, melyek optimálisak a fonémák érzékeléséhez” – magyarázta Adesman.

Dr. Harold Levinson a Levinson Tanulási Zavarok Központ klinikai/kutatási igazgatója szerint a kutatás fontos ugyan, de lehet, hogy nem vette figyelembe a diszlexia összetett jellegét, és azt a rengeteg agyi folyamatot, amelyet érint. Ez az egy bizonyos agyi abnormalitás lehet, hogy más agyi területek problémáiból adódik. Levinson úgy véli, hogy egy sor kérdés megválaszolatlan maradt.