Nehezebb a szoptatás nem tervezett baba esetén

Azok a nők, akik nem tervezték terhességüket, nagyobb valószínűséggel hagyják abba a szoptatást három hónapon belül, derült ki a Current Anthropology című folyóirat egyik cikkéből.

Brazíliában vizsgálták meg az alacsony jövedelmű anyákat, akiknek több mint 40 százaléka már nem csak anyatejjel táplálta 3 hónaposnál idősebb csecsemőjét, annak ellenére, hogy mindegyikük ezt a táplálási formát szerette volna folytatni legalább ennyi ideig. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és a brazil kormány is azt javasolja, hogy 6 hónapig anyatejen kívül mást ne kapjanak a kicsik. Különösen hamar elválasztották gyermeküket az idősebb asszonyok, és azok, akik nem jöttek ki jól a partnerükkel vagy a családtagjaikkal. A rövidebb szoptatási időszak legerősebb előre jelző tényezője azonban mégis a terhesség váratlansága volt. ”Azok a nők, akik nem akartak gyereket, tízszer gyakrabban hagyták abba a szoptatást 12 hétnél korábban” – mondta el Alanna Rudzik, a brit Durham Egyetem antropológusa, a kutatás vezetője.

Egy korábbi kutatás már felfedte a szoptatást befolyásoló számtalan társadalmi és demográfiai tényezőt, mint például a jövedelem, iskolázottság, foglalkozás. Rudzik munkája azonban kombinálta a kvantitatív módszereket mélyinterjúkkal is, hogy betekintést nyerhessen a személyes élményekbe is. A résztvevőkkel elbeszélgetett egyszer szülés előtt, majd azt követően kéthetente, a 12. hétig. ”Az etnográfiai adatok kimutatták, hogy a nem tervezett terhességgel kapcsolatos negatív érzések miatt ambivalensen viszonyulnak a szoptatáshoz is. Az interjúk során világossá vált, hogy ezek az asszonyok nehezen fogadták el új szerepkörüket, mely részben úgy nyilvánult meg, hogy elutasították a közeli testi kapcsolatot, melyet a természetes táplálás megkövetel.”

Ezt abból lehetett leszűrni, ahogy az anyák a szoptatásról beszéltek. A nem tervezett terhesség után gyakrabban számoltak be arról, hogy a szoptatás kellemetlenséggel jár és nehézségekbe ütközik. Rudzik idézett néhány élményt az anyáktól: ”Amikor szoptatok, érzem, ahogy szívja a mellemet, és jön ki a tej. Borzalmas.” ”Csak etetem, etetem, etetem, ő meg szopik, szopik, szopik, és sosem elég! Csak annyi időre hagyja abba az üvöltést, hogy kinyissa a száját az evéshez.”

Ezzel szemben azok az anyák, akik előre tervezték a gyermekáldást, ”úgy értékelték a szoptatást, mint az anyai szeretet és önfeláldozás esszenciáját. Észrevehetően örömet okozott számukra a gyermekükkel létesített fizikai kontaktus.” A különbségek arra utalnak, hogy ”a nem tervezett anyasággal szembeni ellenállás és a szoptatás testi mivolta lényegesen meghatározzák az anyatejes táplálással kapcsolatos döntéseket” – foglalta össze Rudzik. Reméli, hogy munkája segítséget nyújt majd a szoptatást támogató szervezeteknek. A kutatási területen extrém magas a nem tervezett terhességek aránya, mely igazoltan összefügg az oktatás, jövedelem és foglalkoztatottság terén tapasztalható egyenlőtlenségekkel.