Ha a méhlepény nem jól funkcionál vagy rossz a vérellátása, az a kelleténél kisebb születési súlyhoz, vetéléshez, vagy halvaszüléshez vezethet. A vetélés és a terhességi toxémia egyaránt összefügg a méhlepény alacsony HO-1 szintjével, habár a kutatások arra utalnak, hogy a szénmonoxid képes utánozni a HO-1 hatásait.
A német Otto-von-Guericke Egyetem kutatói szén-monoxid terápiával kísérleteztek egereken. A vegyület alacsony dózisú, hosszas adagolása 30 százalékról 0-ra csökkentette a magzatveszteség arányát, vagyis mindegyik kisegér élve született. Ana Claudia Zenclussen professzor, a kutatás vezetője a következőket mondta: ”A magzati halálozás megelőzésére használt adagolás tekintetében azt figyeltük meg, hogy az alacsony dózisban belélegzett szén-monoxid gyulladáscsökkentő hatású. Csökkentette a sejthalálozás (apoptózis) mértékét, továbbá növelte a sejthalál ellen ható BAG-1 molekula mennyiségét a méhlepényben. Ugyanakkor növekedett a vaszkuláris endotheliális növekedési faktor (VEGF) mennyisége is, mely fontos az erek kialakulásához és helyreállításához.”
A terhesség egyik súlyos komplikációja lehet a méhen belüli fejlődés-visszamaradás. Az ezt túlélő babáknak életük végéig nagyobb az esélyük a magas vérnyomásra, a szívbetegségekre és a vesebetegségekre. Nem árt azonban az óvatosság. A nagyobb adagok javították ugyan a placenta működését, de károsították a magzatot. A rövid idejű kezelés azonban nem bizonyult elegendőnek a halálozás megelőzésére. ”Nagyon fontos a szorosan ellenőrzött adagolás és annak időtartama is” – figyelmeztet Zenclussen professzor.
