Dr. Steven Swift, a Dél-Karolina Orvosi Egyetem urológiai-nőgyógyászati osztályának vezetője nem lepődött meg az eredményeken. ”Aki látott valaha természetes szülést, az tudja, hogy a baba feje viszonylag nagy, az izmok, melyek közt áthalad, viszont szűkek. Ahányszor egy izom megnyúlik, annyiszor áll fenn az esély a sérülésre.”
Habár néhány orvos már korábban is feltételezte, hogy a hüvelyi szülés magában hordozza az inkontinencia későbbi kialakulásának veszélyét, nem foglalkoztak még ennek hosszú távú hatásaival. Dr. Ian Milsom a Göteborgi Egyetemről munkatársaival együtt több mint 5200 édesanya adatait dolgozták fel, akik 1985 és 1988 közt szültek. Közülük nagyjából 1200-an császármetszéssel hozták világra gyermeküket. 22 évvel később a hüvelyi úton szült asszonyok 40 százaléka tapasztalt akarattalan vizeletvesztést. A császárosok közt ez az arány csak 29 százalék volt.
Dr. Milsom elmondása szerint a szülés utolsó szakasza a legfontosabb a kockázat szempontjából. Akik hagyományos módon kezdtek vajúdni, de végül mégis műtét vált szükségessé, azoknál ugyanúgy alacsony maradt az inkontinencia aránya. A számítások szerint 8-9 császármetszést kellene végrehajtani ahhoz, hogy elkerülhető legyen egy hosszútávú inkontinencia. Bár a probléma rendkívül zavaró, mégsem ad okot arra, hogy ezentúl boldog-boldogtalan sebészi segítséggel adjon életet gyermekének.
Dr. Milsom kutatócsoportja felfedezte, hogy a császáros anyukák csoportjából az elhízottak majdnem háromszor olyan gyakran lettek inkontinensek, mint normál súlyú társaik. A vaginálisan szült nők között ez az arány 2,5-szeres lett. ”Ez azt mutatja, hogy a testsúly karban tartása hosszabb távon inkább befolyásolja a vizelettartási képességet, mint a császármetszés” – tette hozzá Dr. Swift, aki a munkában nem vett részt. Hiányolta azonban a probléma súlyosságának felmérését. ”Ha megkérdezünk száz nőt arról, cseppen-e néha el a vizelete, nagyon sok válaszol majd igennel. Lényegesebb az, hogy ez mennyire zavarja őket.” Az eredmények a BJOG: An International Journal of Obstetrics and Gynaecologycímű folyóiratban jelentek meg.
