Soren Ashley és Joel Pearson, az Új-Dél-Walesi Egyetem pszichológusainak a Proceedings of the Royal Society B szaklapban megjelent tanulmányából az derül ki, hogy a ”gyakorlat teszi a mestert” módszernek megvannak a maga korlátai: ha túl sokat gyakorlunk, azzal leronthatjuk a gyakorlás előnyeit.
Az új készségek elsajátításához az agyi áramkörök ”áthuzalozására” van szükség, amit a szakirodalomban neurális plaszticitásként említenek. Ahhoz, hogy az új ismeret tartósan megmaradjon, ezeknek az agyi változásoknak stabilizálódniuk kell, vagyis le kell ülepedniük, hogy a rövid távú memóriából átkerülhessen a hosszú távú memóriába. A kutatók szerint ha az információ és/vagy az idegi változások nem tudnak megfelelően stabilizálódni, a tanulás ideiglenes lesz, vagy egyáltalán nem következik be.
Korábbi kutatások azt mutatták, hogy a tanultak leülepedését az is gátolja, ha nem alszunk eleget, vagy az egyik készség stabilizálódása előtt újabb készséget kezdünk tanulni. A mostani kutatás azt bizonyítja, hogy a túlgyakorlás is ugyanilyen hatással járhat. A kísérletben 31 tanulónak kellett megtanulnia egy bonyolult számítógépes feladatot. Az alanyokat három csoportra osztották. Az első nap a kontroll csoport egy órát töltött a feladat gyakorlásával, míg egy másik csoport túlgyakorolt, vagyis két órát töltött folyamatosan a gyakorlással. A harmadik csoport szintén két órát gyakorolt, de két foglalkozás között egy órás szünetet tarthattak, amikor az alváson kívül bármilyen tevékenységet folytathattak.
Az eredmények azt mutatták, hogy a kontroll csoport jobban megtanulta a feladatot, mint a túlgyakorló csoport, pedig fele annyi időt töltöttek gyakorlással. Ehhez hasonlóan a szünetet tartó csoport is jobban teljesített, mint a túlgyakorló csoport annak ellenére, hogy összességében ugyanannyi időt töltöttek gyakorlással.
