Az ausztrál kutatók kimutatták, hogy az úszómedencében végzett gyakorlatok a krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD), elhízásban és hátfájdalomban szenvedő betegek állóképességét és energiaszintjét is javították.
Renae McNamara, a Prince of Wales kórház fizikoterapeutája elmondta, hogy a COPD-s betegek gyakran kiesnek az edzésprogramokból, amelyek különösen megerőltetők lehetnek azok számára, akik más betegségekben is szenvednek. A European Respiratory Journal internetes kiadásában megjelent tanulmány első alkalommal vizsgálta a testmozgás előnyeit a betegek e csoportjában.
Az 53 résztvevőt véletlenszerűen hidroterápiára, edzőtermi mozgásra, illetve edzésprogramot nem tartalmazó, hagyományos orvosi kezelésre osztották be. Negyvenöt alany végre is hajtotta a teljes vizsgálatot. Az eredmények azt mutatták, hogy a szárazföldön és a vízben edzők egyaránt gyorsabban tudtak járni a testmozgást követően, mint akkor, amikor csak a szokásos kezelést kapták. A vízi edzést végzők azonban a kimerültség alacsonyabb szintjéről számoltak be, mint az edzőtermi csoport, és állóképességük is javult.
„Úgy véljük, hogy a vízi torna több okból is előnyösebb” – magyarázta McNamara. „A vízi környezet a felhajtóerő miatt egyedinek számít. Ez az erő megtámasztja a testtömeget, csökkenti az ízületekre ható terhelést, és nagyobb mozdulatokat tesz lehetővé. A meleg víz a vérkeringés serkentése révén elősegíti a fájdalomszabályozást, és a szárazföldi mozgástól eltérően a víz minden mozdulattal szemben ellenállást fejt ki.”
Korábban attól tartottak, hogy a COPD-s betegek közül néhányan nem tudják elviselni a víz nyomását a mellkasukon, ami megnehezíti a légzést. A kutatás során azonban nem tapasztalták, hogy a betegek a COPD súlyosbodása miatt hagyták volna abba a mozgást, bár McNamara azt is hangsúlyozta, hogy a résztvevők többsége nem szenvedett a betegség súlyos formájában.
