A Science Translational Medicine legfrissebb számában megjelent kutatásból az is kiderül, hogy az alkohol azáltal gátolja az inzulinreceptor jelzését, hogy gyulladást okoz a hipotalamuszban.
„Az inzulinrezisztenciáról kiderült, hogy az egyik legfontosabb olyan anyagcserezavar, amely 2-es típusú cukorbetegség és szívkoszorúér-betegség kialakulásához vezet” – számolt be Christoph Buettner, a tanulmány vezető szerzője. „Ha valaki rendszeresen, akár csak hetente egyszer rohamszerűen berúg, és ezt éveken keresztül tartósan folytatja, akár évekig lehet inzulinrezisztens állapotban.”
A patkánykísérletben a kutatók egymás után három nap alkohollal kezelték az állatokat, hogy az emberi vedelést utánozzák. A kontrollcsoport ugyanennyi kalóriát kapott. Miután az alkoholt nem lehetett kimutatni a vérben, glükóztolerancia teszttel vagy kontrollált inzulin infúzióval vizsgálták a glükóz anyagcseréjét. Az alkohollal kezelt patkányokban magasabb volt a plazma inzulin koncentrációja, mint a kontrollcsoportban, ami arra utal, hogy inzulinrezisztencia okozhatta a leromlott glükóztoleranciát.
A magas plazma inzulinszint fontos eleme a metabolikus szindrómának, az egyszerre jelentkező kockázatok csoportjának, amelyek fokozzák a 2-es típusú diabétesz, a szívkoszorúér-betegség és az agyérgörcs kockázatát.
„Eddig nem volt egyértelmű, vajon összefüggésben áll-e a vedelés és a diabétesz megnövekedett kockázata, mivel a rohamszerűen berúgó emberek gyakran a zabálásra, vagy legalábbis a túlevésre is hajlamosak. Eredményeink első alkalommal bizonyították, hogy a vedelés közvetlenül vált ki inzulinrezisztenciát, és a kalóriabevitel különbségeitől függetlenül jelentkezhet” – foglalta össze a kutatást Claudia Lindtner, a kísérlet vezetője.
