Az evolúció tehet a fülfertőzésekről

A London College kutatói felfedték, hogy az emberi középfül fejlődése fogékonyságot jelent a fertőzésekkel szemben.

Becslések szerint a gyermekek ötödét érinti a középfülgyulladás, melynek klasszikus kialakulása kétéves kor köré tehető. A középfül apró csontocskái közvetítik a dobhártya vibrációját a belső fül felé. Ha a dobüreg folyadékkal telítődik, ez lehetetlenné teszi a elmozdulást, a következmény átmeneti süketség. Idáig nem volt világos, milyen tényezők hajlamosítanak középfülgyulladásra, azonban most a Science oldalain megjelent tanulmány megoldhatja a problémát.

Dr. Abigail Tucker és munkatársai egérkísérletekben modellezték a középfül fejlődését, amely két különböző csíralemezből, a belsőből, illetve az idegrendszer telepéből (külső lemez) alakul ki. A belső csíralemez felelős az üreg borítását adó csillós hám kialakulásáért (ezek távolítják el az idekerülő váladékot), az idegsejteknek azonban nincs csillójuk. Maga ez a tény teszi fogékonnyá a középfület a fertőző ágensekkel szemben. A folyamat alapvetően különbözik a madarakétól és a hüllőkétől, ahol csupán egy hallócsont van jelen, szemben az emlősök három csontjával (kalapács, üllő, kengyel). Különbözik az is, hogy az emlősök esetén a dobüreget levegő tölti ki. A fogékonyság oka, hogy a kialakításhoz két külön struktúra fejlődését kell összehangolni, és az idegi elemek nem képesek a tisztítás segítésére.