Az alumínium világméretű elterjedésével lassanként felvetődtek a kérdések a biztonságosságával kapcsolatban, különösen az izzadásgátló dezodorok alumíniumtartalmát illetően. Tudományos bizonyíték azonban egyelőre alig van toxikusságára, és amint azt oly sokszor hallottuk, mindent a dózis tesz méreggé.
A fém toxikus hatását az alumíniumkohók dolgozói és más ipari mértékű alumíniumbehatásnak kitett személyek esetében lehet kimutatni. A dialízis során a normál értéknél magasabb alumíniumbehatásnak kitett vesebetegekben is kimutatható egy sor káros mellékhatás, köztük az agy és az idegrendszer károsodása. Az átlagemberek döntő többsége azonban soha nincs kitéve ilyen mértékű alumíniumbehatásnak. Főként az ivóvízből, az élelmiszerekből, a savlekötő gyógyszerekből és a dezodorokból juthat a szervezetünkbe az anyag, nagyrészt alumíniumsók formájában, de ezek meglepően nehezen szívódnak fel a testünkben: a bejutott alumínium csupán 0,1 százaléka. A bőrön keresztül is csak kis mennyiség szívódik fel, így a dezodorokból származó alumínium mindössze 3 százalékát teszi ki a vér alumíniumszintjének. Ezekből a forrásokból tehát nagyon nehezen juthat toxikus mennyiség a szervezetünkbe.
A The Conversation szaklapban publikált tanulmányában Ian Musgrave azt írja, az egyik leggyakoribb tévhit az alumíniummal kapcsolatban az, hogy Alzheimer-kórt okoz. A korai kutatások ugyan azt állították, hogy az Alzheimer-kóros betegek agyában magasabb az alumínium szintje, a modern eszközökkel végzett mérések nem mutatták a nagyobb mennyiséget az alzheimeres betegekben. Musgrave azt is hozzátette azonban, nem lepődne meg azon, hogy az Alzheimer-kóros betegek agyában magasabb az alumínium szintje, mert a betegségre jellemző amiloidlerakódás minden fémet, köztük az alumíniumot is megköti, ahogyan a rezet, a cinket és a vasat is. Részben a réz és a cink megkötése járul hozzá a fehérje toxicitásához.
Annak ellenére azonban, hogy a dialízises vesebetegek az alumínium sokkal magasabb behatásának vannak kitéve hosszú távon, nem fordul elő az ilyen betegekben nagyobb gyakorisággal Alzheimer-kór. Az alumínium tehát a szakértő szerint nem függ össze a betegséggel.
Mivel az emlő felső és külső negyede, ahol a legnagyobb valószínűséggel jelentkezik az emlődaganat, esik a legközelebb a hónalj nyirokelvezetéséhez, sokan úgy vélték, hogy a dezodorhasználatból származó alumíniumbehatás hozzájárul a daganat létrejöttéhez. A daganatok előfordulása azonban az emlőszövettel áll közvetlen összefüggésben, és az emlő e területe tartalmazza a legtöbb emlőszövetet.
A közelmúltban végzett epidemiológiai kutatások nem mutattak összefüggést az alumíniumtartalmú dezodorok használata és az emlőrák között. Tehát ennek az összefüggésnek is kicsi a valószínűsége.
