Silja Martikainen, a Helsinki Egyetem szakembere munkatársaival 258 nyolcéves gyereket követett nyomon tanulmányában. A gyerekek fizikai aktivitását egy csuklóra helyezett gyorsulásmérővel állapították meg, míg stressztűrő képességüket számtanfeladatokkal, illetve egy történet mások előtt való előadatásával tesztelték. A kutatók megállapították, hogy azoknál a gyerekeknél, akik intenzíven vagy viszonylag sokat mozogtak, a nyálban levő kortizolnak – azaz stresszhormonnak – a szintje csupán nagyon kismértékben, vagy egyáltalán nem emelkedett meg szemben azoknak a gyerekeknek a kortizolszintjével, akik közepes vagy nagyon kis mennyiségű mozgást végeztek egy nap.
A tanulmány szerzői úgy vélik, a kísérlet kellő bizonyítékul szolgál arra nézve, hogy minél kevesebbet mozog egy gyerek, annál érzékenyebben reagál a különféle pszichoszociális stresszhelyzetekre, vagyis a fizikai aktivitás igen fontos szerepet tölthet be abban, hogy egy gyerek felszabadultan érezze magát, és a neuroendokrin rendszere megfelelő módon reagáljon a váratlan, feszült helyzetekre is.
