Az Egyesült Államokban évente minden 50. gyereknél állapítanak meg autizmus spektrum zavart, ám a diagnózist általában csupán a gyerekek 3-4 éves korában állítják fel, amikorra viszont a leghatékonyabb gyógymódok alkalmazásával már elkéstek a szakemberek, hiszen az agy az élet első évében a legfogékonyabb a különféle kezelésekre.
A tanulmányt készítő Harvey Kliman, a Yale Egyetem Orvosi Kara Szülészeti és Nőgyógyászati Osztályának munkatársa kollégáival együtt arra a megfigyelésre jutott, hogy a placentán látható abnormális gyűrődések, valamint rendellenes sejtnövekedés a két fő jele annak, hogy az újszülöttnél fennáll az autizmus veszélye. Kliman és csapata 117 olyan méhlepényt vizsgált meg, amely az autizmus szempontjából rizikócsoportba tartozó családba született újszülöttektől származott, majd ezeket összevetette 100 másik méhlepénnyel, melyek földrajzilag azonos területről származó kontrollcsoporttól jöttek. A rizikócsoporttól származó méhlepényekben 15 trofoblaszt-elváltozást találtak, míg a kontrollcsoporttól származóknál maximum kettőt. Amint arról Kliman beszámolt, ha a placentán négy vagy annál több ilyen elváltozás található, akkor már 96,7 százalékos valószínűséggel kijelenthető, hogy az újszülöttnél fennáll az autizmus lehetősége.
Jelenleg az autizmus korai felismerésére a legjobb módszer a családtörténet kivizsgálása, hiszen azoknál a pároknál, ahol már van egy autista gyerek, kilencszer nagyobb az esélye annak, hogy a többi gyerek is autista lesz. Ezeknél a családoknál különösen nagy jelentősége lehet annak, ha a további újszülöttekről már születésükkor kiderül, fennáll-e az autizmus veszélye, mert így őket már jóval korábban el lehetne kezdeni kezelni. Kliman szerint azonban a legnagyobb eredményt azzal lehetne elérni, ha a placenta vizsgálata minden újszülöttnél rutineljárássá válna, ezáltal minden autista kisgyereket a lehető legkorábban kezelésbe lehetne venni, és így nekik is lehetőségük lenne a minél minőségibb életre.
