A tervek szerint a Cerebral Cortex júniusi számában megjelenő kísérletismertetésben harminc férfi és nő csiklandoztatta magát a tudomány kedvéért. A résztvevők lábát barátjuk vagy párjuk csiklandozta, és közben a kutatók funkcionális MR-vizsgálattal mérték agyi aktivitásukat. Ezután arra kérték az alanyokat, hogy az fMR készülékben nevessenek önként (nem viccre reagálva) is.
Az eredmények alapján az derült ki, hogy a csiklandós és az önkéntes nevetés egyaránt az operculum rolandi nevű agyi területet aktiválta, amely a primer szenzoros és motoros kéregben helyezkedik el, és az arc mozgásában vesz részt. Ezenkívül mindkét nevetési fajta összefüggött azoknak az agyi területeknek a működésével, amelyek a vokális érzelmi reakciókban, például a sírásban is részt vesznek.
A Greifswaldi, a Fribourgi és a Bázeli Egyetem kutatói azonban azt is kimutatták, hogy csak a csiklandós nevetés aktiválta a hipotalamuszt, azt az agyi területet, amely számos egyéb funkció mellett a zsigeri reakciókért is felel. A csiklandós nevetés olyan agyterületeket is aktivált, amelyek a fájdalom előrevetítéséért felelősek, ami megmagyarázza, miért reagálnak védekezően csiklandozáskor az emberek.
A csiklandós nevetés a jelek szerint ugyanazokat az agyi hálózatokat aktiválja, mint a humoros nevetés, de a humoros nevetés a magasabb rendű funkciókért felelős egyik agyterületet és a nucleus accumbenst (előagyi szürkeállománymagot) is aktiválja, amely a kutatások szerint az agy „boldogságközpontjának” része. A csiklandós nevetés ezeket a területeket nem aktiválja.
