„Azért ezt a sportágat választottuk kutatásunkhoz, mert világszerte a legnépszerűbb” – érvelt dr. Michael L. Lipton professzor, a New York-i Albert Einstein Orvosi Egyetem Gruss Mágneses Rezonancia Kutatóközpontjának vezetője. „Minden korosztály játssza, beleértve a gyerekeket is. Ugyanakkor régóta aggályos, hogy a futball egyik fontos eleme, a labdafejelés agykárosodást okozhat.”
Statisztikai adatok szerint a résztvevők meccsenként 6-10 alkalommal fejelik az akár 80 kilométer per órás sebességgel, vagy annál is gyorsabban száguldó labdát. Edzések alkalmával pedig 30 vagy több alkalommal is sor kerül a mozdulatra. Bár korábbi tanulmányok szerint a fejelés agyrázkódást, illetve ahhoz hasonló tüneteket idézhet elő, ez meglehetősen ritka.
A szakértők feltételezték azonban, hogy a hosszú távú terhelés agysérülést okozhat. „Nem olyan hatásról beszélünk, amely szétszakítja az idegrostokat, de a gyakori ismétlés dominószerű degenerációhoz vezethet” – magyarázta dr. Lipton. Az MRI technológia fejlett vizsgálati módszerével, diffúziós tenzor képalkotással (DTI) lehetséges az agy fehérállományának mikroszkopikus mélységű tanulmányozása, mely adatátviteli kábelként működő idegrostokból áll.
A frakcionális anizotrópia (FA) mérési eljárásával megállapítható a folyadékkeringés iránya és sebessége ezekben a rostokban. Az alacsony FA-érték kognitív problémákkal jár együtt a traumás agysérülteknél. Dr. Lipton és kollégái 37 amatőr futballjátékost vizsgáltak meg, 31 éves átlagéletkorral: 29 férfit és 8 nőt. Az érintettek átlagosan 22 éve futballoztak évi 10 hónapon át. A kutatók azonosították azokat az agyi régiókat, ahol alacsonyabb volt az FA-érték. A kognitív tesztek eredményeit is mérlegelve kiderült, hogy a többször, tehát évi 885-1150 alkalommal fejelők fehérállományának a folyadékkeringése gyengébb.
