„Ez nem igazság! Nem parancsolgathatsz nekem! Ő bántott! Ő kezdte!” – a testvérek közötti hasonló civakodás igen gyakori, így többnyire el is kerüli a szülők figyelmét, akik a szocializáció természetes velejárójaként könyvelik el. A New Hampshire-i Egyetem kutatói szerint azonban a testvérek közötti agresszió lényegesen gyengébb mentális egészséggel jár a gyerekek és a serdülők körében. „Még azok a gyerekek is a fokozott mentális stressz jeleit mutatták, akik csupán egyetlen esetről számoltak be. Eredményeink alapján a testvéri agresszió gyakoriságtól és mértéktől függetlenül rossz hatással van a fejlődésre” – mondta a nagy léptékű kutatást vezető Corinna Jenkins Tucker.
A szakértők 3599 főből álló minta alapján vizsgálták az összefüggést. Az adatok egy hónap és 17 év közöttiektől származtak, és a gyermekek ellen irányuló erőszak felmérésére készült nemzeti kutatás (NatSCEV) keretein belül vették fel őket. Az elemzés fő célja a fizikai bántalmazás (eszközzel vagy anélkül), a tulajdon elleni vétség (lopás vagy rongálás) és a pszichés agresszió (félelemkeltés, kiközösítés) hatásának felmérése volt. Az eredmények alapján az elmúlt évben a megkérdezettek 32 százaléka élte át a fentiek legalább egyikét. A tíz éven aluliak körében ez nagyobb mentális stresszt okozott, mint a serdülőknél, de mindannyiuknál lényeges hatással járt a testvéri agresszió.
Az elemzés kimutatta, hogy míg a kortárs agresszió – például az iskolában elszenvedett bántalmazás és kiközösítés – a köztudatban súlyosabb problémaként van jelen, a testvértől elszenvedett testi vagy lelki bántalmazásnak ettől független ugyancsak súlyos következményei vannak. Tucker professzor hangsúlyozta, hogy a kutatás egyik legfontosabb következtetése, hogy a szülőknek, a pedagógusoknak és az egészségügyi dolgozóknak komolyan kell venniük a testvéri agresszió jelenségét. Az eredmények a Pediatrics című szakfolyóirat júliusi számában jelentek meg.
