A középkori kórokozók a jelenlegiekhez való hasonlóságuk révén minden eddiginél mélyebb betekintést nyújtanak a betegség terjedési mechanizmusába. Kiderült például, hogy a keresztes háborúk kulcsszerepet játszottak a világszerte pusztító járványban. A kutatók úgy nyilatkoztak a Science magazinnak: remélik, hogy munkálataik végül a lepra eredetének feltárásához vezetnek.
A középkorban kiközösítették a leprásokat: a társadalom életterén kívülre, karanténszerű telepekre helyezték őket. A betegség ma is stigmaszerű, ám korai felismerés esetén gyógyítható. Kezelés hiányában deformitást és bénulást okozhat. Jelen értekezésben a szakértők összehasonlították a középkori európai csontvázakban talált Mycobacterium leprae kórokozót tizenegy modern alfajjal. A DNS-leletek alapján az ezeréves leletekben ugyanaz a lepratípus volt jelen, ami a mai Közel-Keleten.
Ez megerősíti a feltételezést, miszerint a keresztes hadjáratok idején váltak tömegessé a fertőzések – mondta a szerzőként közreműködő Johannes Krause, a német Tübingeni Egyetem munkatársa. Egyelőre tisztázatlan, hogy a betegség milyen irányban terjedt, de a források arra engednek következtetni: a lepra Ázsiából származik. Ezt támasztja alá, hogy egy négyezer éves indiai csontváz a legrégebbi lelet.
A baktérium középkori válfajainak egyike a ma Észak- és Dél-Amerikában jelen lévő leprakórokozóra hasonlít. Feltételezhető tehát, hogy a betegséget nem az Ázsiából érkező telepesek hurcolták magukkal, hanem valószínűleg még az európai kolonizáció ideje alatt jelent meg a kontinensen. „Meglepő volt, hogy a baktériumok DNS-e milyen jó állapotban maradt, ehhez hasonló mértékű megőrződést még sosem láttam. Lehetséges tehát, hogy még ennél régebbi leletekből is tanulmányozható a lepra kórtana, ami még inkább segít az adaptációjának megértésében” – tette hozzá Krause professzor.
