Egy, a Journal of Linguistics folyóiratban megjelent tanulmány alapján, a gyermeki gügyögés nemcsak cuki, de megfelel bizonyos alapvető nyelvtani szabályoknak is. Dr. Cristina Dye, a gyermekek nyelvi fejlődését tanulmányozó előadó kutatása alapján kimutatható, hogy a kicsik megfelelő módon használnak egyes szavakat, amelyek a nyelvtanilag helyes mondatoknak is alapvető elemei, mint például a névelők vagy a kötőszók.
A kutatást az Egyesült Államok-beli Cornell Egyetem finanszírozásában ötven 23 és 37 hónapos kor közötti francia gyermek körében hajtották végre a szakemberek, amely során elektronikusan (mikrofonnal) rögzítettek minden egyes hangkibocsátást, majd fáradtságot nem kímélve elemezték ki azokat, figyelembe véve magukat a helyzeteket is, melyek során az adott gügyögés elhagyta a gyermekek száját. Dr. Dye elmondása alapján az elemzés végeztével azt találták, hogy a kisgyermekek minden esetben akkor álltak meg egy pillanatra vagy sóhajtottak gügyögésük közben, amikor egy kötőszónak, egy névelőnek vagy egy elöljárószónak kellett volna elhangzania.
Ez azt jelenti, hogy a gyermekek eddig véletlenszerűnek gondolt hangkibocsátása mögött rendszer van, ami azt bizonyítja, hogy a nyelvtani szerkezetek elsajátítása már sokkal fiatalabb korban megkezdődik, mint ahogy ezt eddig a kutatók gondolták, illetve azt, hogy a kisgyermekek pontosan tisztában vannak a különféle nyelvtani kifejezések fogalmával. Dye hozzátette, az eredményt nem befolyásolja az, hogy a francia nyelvet elsajátító gyermekeket vizsgáltak, mivel a megfigyelések vélhetően kiterjeszthetőek az összes nyelvi környezetben élő gügyögőre is.
Mivel az interaktív kommunikáció és azon belül a nyelvhasználat az, ami többek között emberré tesz minket, az, hogy ennek aktív és értelmezhető alkalmazása mikor kezdődik, sokat segíthet a különféle beszéd- és kommunikációhiányos betegségek korai észrevételében és az ilyen betegségekben szenvedő gyermekek mihamarabbi segítésében is.
