Mióta 22 évvel ezelőtt bevezették a prosztatarákszűrésben a psa (prosztataspecifikus antigén) használatát, az előrehaladott stádiumú daganatok előfordulása hatodára csökkent. A szövettanilag differenciálatlanabb prosztatarákok aránya azonban lényegében nem változott, ami azt veti fel, hogy a differenciáltabb daganatok kevéssé hajlamosak átalakulni.
A daganatos betegségeknél alapvetően kétféle paramétert vesznek alapul: a stádiumot, amely a daganatos kiterjedtséget jelenti, illetve a szöveti differenciáltságot (orvosi szóval: grade), vagyis hogy a daganatszövet mennyire hasonlít az egészséges szövethez. Minél magasabb a grade – prosztatarák esetén a Gleason-skálát használják –, annál kevésbé hasonlít a rákos szövet az egészséges prosztatára, és annál agresszívebb biológiai viselkedés várható.
Kisebb mennyiségű dió rendszeres fogyasztása hatékony tud lenni egyes daganatok kialakulásának megelőzésében vagy késleltetésében.
A prosztatarákban szenvedő férfiak életét meghosszabbíthatja, ha állati zsírok vagy szénhidrátok helyett növényi zsiradékot fogyasztanak.
Kathryn Penney professzor és a Harvard Egyetem munkatársai a psa előtti, a psa bevezetésének korai és a későbbi időszakokat hasonlították össze. A prosztataspecifikus antigén bevezetése a korábbi stádiumú felismerést tette lehetővé, és amennyiben a magasabb grade-ű daganatok forrásai az alacsony grade-űek lennének, hasonló csökkenésnek kellett volna jelentkeznie a differenciálatlanabb daganatok esetén is. Ezzel szemben az elemzés meglepően konstans számokhoz vezetett. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy amennyiben alacsony grade-ről van szó, a legmegfelelőbb stratégia az agresszív kezelés helyett a kivárásnak kell lennie – mivel azok csupán ritkán vadulnak el.
A vizsgálat mintegy 1200 betegre terjedt ki, akik adatait 1982 és 2004 között gyűjtötték. A kutatók a diagnózis és a kezelés szempontjából négy időszakot különítettek el: 1982–93, 1993–96, 1996–00, és 2000–04. A psa-szűrés 1994-ben 42 százalék volt, 2000-re pedig már 81 százalék. A psa előtti időszakban a betegek 19,9 százalékánál diagnosztizáltak előrehaladott rákot, ez a 2000–04-es időszakban (amikor már a psa bejáratott módszer volt) 85 százalékkal esett. Azonban míg 1982–93-as időszakban a betegek 25,3 százaléka tartozott a magas gleasonú csoportba, addig a 2000–04-es időszakban ez az arány 17,6 százalék volt, ami csupán 30 százalékos csökkenést jelent. Ennek a mérsékelt csökkenésnek az oka, hogy az alacsony Gleason-értékű daganatok egy részét psa nélkül nem is ismerték volna fel.
Mivel prosztatarák kezelése igen radikális sebészi és besugárzásos beavatkozásból áll, ami az életminőséget nagymértékben rontja, az alacsony grade mellett inkább a kivárást kell előtérbe helyezni. A kezelés leggyakoribb mellékhatása között az impotenciát és az inkontinenciát érdemes megemlíteni.
