Az 51 éves, krónikus veseelégtelenségben szenvedő Tracey West édesapjától, a 71 éves Michaeltól kapta meg az egyik veséjét, annak ellenére hogy a férfinek más a vércsoportja. Néhány évvel ezelőttig elképzelhetetlen lett volna egy ilyen műtét kivitelezése, mivel a nő teste biztos, hogy kilökte volna a szervet.
2006-ban Tracey West élete a feje tetejére állt, amikor veseelégtelenséggel diagnosztizálták. Egy ideje komoly fejfájások gyötörték. Egy idő után párja kérésére felkereste a háziorvosát, aki veseelégtelenséget állapított meg nála, ami kezelés nélkül végzetes lett volna. „Teljesen normális életet éltem – nyilatkozta a portsmouth-i nő. – Dolgoztam, eljártam ide-oda, sütögettem a kertben a barátaimmal. Az egészségemet, az életemet természetesnek vettem.”
A portsmouth-i Queen Alexandra Kórház sebészei idén áprilisban végezték el a transzplantációt. West édesapja elmondása szerint úgy érezte, mintha semmi sem történt volna. „Erre bárki képes lenne egy másik emberért” – nyilatkozta.
Egészen a közelmúltig elképzelhetetlen lett volna a különböző vércsoportok közötti szervátültetés. Sőt, a veseátültetés esetében nem csak a vércsoportnak, de a szövettípusnak is stimmelnie kellett. Ha a vércsoport nem egyezik meg, a test kilöki a szervet. A kilökődést az antitestek okozzák, amelyek behatolóként tekintenek az új szervre, mint a baktériumokhoz és vírusokhoz hasonló kórokozókra, és megpróbálják eltávolítani a szervezetből.
Az új eljárás során az orvosok először megtisztítják a vért az antitestektől, amelyek a szerv kilökődését okoznák, így többé már nem számít a vércsoport. A legfontosabb, hogy az összes antitest eltűnjön mind a páciensből, mind a donorszervből. A betegeknél ezt olyan gyógyszerek adásával érik el, amelyek gátolják az antitesttermelést. Ezeket a szereket a hagyományos kilökődés elleni kezelés mellett kapja a páciens. Ezek után átszűrik az illető vérplazmáját, és megtisztítják az antitestektől a vért. Az eljárás összesen három-négy óráig tart, és az átültetés előtti egy hétben minden második nap el kell végezni, majd a beavatkozást követő két napban is.
A transzplantációt követően a betegeknek egy életen át immunszupresszáns gyógyszereket kell szedniük. „Korábban képtelenség lett volna ilyen beavatkozást elvégezni, de ezzel a módszerrel még több ember életét menthetjük meg, és még több családnak nyújthatunk reményt” – nyilatkozta Paul Gibbs, a Queen Alexandra Kórház sebésze.
A veseátültetésre várók várólistáján a páciensek nagyjából 30 százalékán eddig azért nem végezhették el a transzplantációt, mert bár volt a szövettípusukkal megegyező donor, a vércsoport nem stimmelt. Ez, mint azt a mostani eset is bizonyítja, többé már nem jelenthet problémát.
