A tünetek általában fájdalommal és elfehéredéssel kezdődnek. Amikor már elveszik az érzékelés, és nem érzünk fájdalmat a testrészben, a fagyás súlyos. Az orvosok azt javasolják, hogy ha fagyás gyanítható, azonnal menjünk melegre. A házban nem szabad erősen dörzsölni a testrészt, nehogy még súlyosabb sérülést okozzunk ezzel, és meleget se alkalmazzunk közvetlenül a területre, mert ezzel véletlenül megégethetjük az amúgy is sérült bőrt és szövetet. Sokkal jobb módszer, ha az érintett területet szobahőmérsékletű vízbe mártjuk, és addig tartjuk benne, amíg fel nem melegszik. Ha az elfagyott terület felhólyagosodik vagy elfeketedik, azonnal forduljunk orvoshoz.
Kihűlés
Hipotermiáról, vagyis kihűlésről akkor beszélünk, amikor egy személy testhőmérséklete 35 Celsius fok alá süllyed. Ez többnyire akkor következik be, ha valaki hosszú ideig hidegnek volt kitéve, de ritka esetben magasabb hőmérsékleten is bekövetkezhet kihűlés. Elméletileg bármilyen, a testnél hidegebb hőmérséklet lehűtheti a testet. Bár nincs abszolút küszöb, leggyakrabban akkor fordul elő, amikor a külső hőmérséklet körülbelül 7 Celsius fok alá süllyed.
A legnagyobb veszélynek a csecsemők, az idős emberek, és az alkoholt fogyasztók vannak kitéve. Az alkohol felborítja a hőháztartást, és bár eleinte melegség önt el bennünket az alkohol hatására, később ez a melegség elmúlik, és hosszú idő elteltével veszélyessé válhat a hideg. A hipotermia korai szakaszában az emberek fáradtságot, zavart, dezorientáltságot és kontrollálhatatlan remegést tapasztalhatnak. Később megszűnik a remegés, egyáltalán nem érzik a hideget, a bőrük elkékül, a pupillájuk kitágul, és elveszítik az eszméletüket.
A szakértők azt javasolják, hogy lehetőleg még a kihűlés korai szakaszában kérjünk orvosi segítséget, mert később a tünetek nagyon megnehezíthetik a segélykérést.
