A fiatalok közül mindenki biztos volt benne, hogy Agasin Péter egyszer naggyá teszi a falut. Az öregeket ez annyira nem érdekelte, őket egészen más tartotta izgalomban. Petnik Zsolt nagyapjának disznója, a Páncél. Az egy dolog, hogy Páncél minden versenyt megnyert, amin elindult. Azt is megszokták, hogy félelemmel teljes morajlás árad végig a kiállítótermeken, ha bevezetik az irdatlan jószágot. A kérdés mindig csak az volt vele kapcsolatban, hogy ismét kiakasztja-e a mérleget.
Múlt vasárnap ebéd után, olyan fél háromkor Agasin Péter alaposan beszilvázott. Vörös fejjel ordított Petnik Zsolttal, hogy hozza Páncélt. A dzsipes fiú vonakodott, féltette az autóját, de aztán kiterelte a disznót a határba. Az el is kezdett futni, ahogy a malacok meg a nyulak szoktak, de az első lövés zajára, ami csodálatos módon nem talált, Páncél visszafordult. Dübörgött alatta a föld, úgy vágtatott Agasin Péter felé, aki nem volt képes újabb lövést leadni. Elszaladt, Páncél meg utána. A takari vagányok nem mertek utánuk menni. Szólni sem tudtak egymáshoz, és később az öregeknek sem mondták el, miként tűnt el a falu két csodája ilyen rövid idő alatt.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!