Jövendi Károly üzletember is komoly összeget ajánlott a harmonikáért. A milliárdos ingatlanfejlesztő sem a zene szerelmeseként nyitotta meg a pénztárcáját. Ami azt illeti, azt sem tudta, hogyan kell játszani a hangszeren, nem is szerette különösebben a hangját. Neki az tetszett, hogy mennyire dominál rajta a fekete és a fehér szín. Két nappal korábban ugyanis úgy döntött, hogy stílust vált az irodájában, és fél éve vásárolt krómacél art deco utánzat bútorait lehordatta cégének adatrögzítőivel a lomtalanításra. (Ők persze egy másodpercre sem rakták le a szekrényeket, székeket és asztalokat, hanem vitték haza a dolgozószobájukba.) Jövendi Károly úgy döntött, hogy valódi antik tárgyakkal fogja díszíteni az irodáját, még akkor is, ha fogalma sincs arról, mit is rak ki éppen a polcára. Magában somolyogva arra gondolt: vagyok olyan gazdag, hogy senki se merjen szólni az ügyben egy árva szót sem. Ezért gondolta úgy a milliárdos ingatlanfejlesztő, hogy Füzesi István harmonikájának a legjobb helye egy rongyos gázálarc mellett lenne a dohos csipketerítőn.
Az üzletet azonban végül Kristály Piroska ütötte nyélbe Füzes Istvánnal. A nőt sosem látták a téren azelőtt, és azt sem tudja senki, mennyit adott a hangszerért. A harmonikás ennek ellenére még mindig kijár a térre. Ugyanazt a sötét, kicsit kopott öltönyt viseli, csak most egy elemes magnót cipel magával, arról szól a harmonikaszó minden reggel nyolctól délután ötig. Füzes István pedig ül a készülék mellett, és fütyörészik, dudorászik. Néha még énekelni is hallják.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!