– Ügyfelem szeretné megvenni az összes pávagalambját. Persze csak akkor, ha mindegyik hófehér. Aztán mondjon egy összeget, és hogy milyen valutában kéri a pénzt. Dollárral vagy forinttal tudunk fizetni.
Dallé Jenő elkezdte összeszámolni a ketrecben idegesen verdeső madarakat. Forintban kérte az árukat. A copfos nő behajolt az autóba, és egy hatalmas köteg ezrest adott át.
– Ügyfelem elégedett.
Dallé Jenő keze úgy remegett, hogy a sárba ejtette az ezreseket. Hajolgatva próbálta összeszedni a pénzt, de nem könnyítette meg a dolgát, hogy az egyik kopasz közvetlenül mellé állt, és valami érthetetlen nyelven kezdett beszélni hozzá. Közben kinyílt a fekete Mercedes hátsó ajtaja is. Virsli ujjú, kövér ember lépett ki a sárba, de szemlátomást nem bánta, hogy majdnem bokáig merült egy zavaros pocsolyában. Kicsit tapicskolt is benne mosolyogva. Megigazította nyakkendőjét, aminek olyan színe volt, mint a megpenészedett krumplifőzeléknek, és megtörve a piacra ült csendet, elkiáltotta magát: – A kisunokám születésnapján elengedem ezeket a galambokat. Csodálatos ajándék lesz számára, ha megtanulja, hogy a legcsodálatosabb dolog a világon a béke! Nem igaz, emberek?
Mindenki egyetértett a kövér emberrel. Néhányan még tapsoltak is.
