Erényi Károly, miután váltótárs nélkül maradt, lehetőséget kapott a vezetőségtől, hogy elmenjen egy másik vonalra. Olyanra, amelynek száma is van. Fizetésemelést is ajánlottak neki. Erényi Károly persze tudta, hogy magasabb bérének fedezete a névtelen és szám nélküli villamosvonal felszámolása és kiárusítása lenne. A síneket eladnák fémhulladéknak, az anyaga miatt lebonthatatlan, elhelyezkedése miatt eladhatatlan toronyházból pedig múzeumot csinálnának. Ezt viszont nem akarta Erényi Károly. Már csak azért sem, mert akkor nem tárolhatta volna a toronyház déli fekvésű ablakaiban a felesége féltve őrzött orchideagyűjteményét. A növények sehol nem kapnának annyi napfényt, mint a toronyházban, és nem kell egy vagyont kifizetnie a vízre, amivel naponta meglocsolja őket. Így állja az egészet a közlekedési vállalat.
Erényi Károly neje ragyogni fog a boldogságtól, ha megnyeri a titokban nevelt orchideák egyikével a kerületi szobanövényversenyt. Aztán jöhetnek az országos, sőt a nemzetközi virágkiállítások Ki tudja, még az is lehet, hogy a díjnyertes virágokat ontó külvárosi torony csodájára járnak majd. És akkor újra lesznek utasok a névtelen és szám nélküli villamosvonalon.
