Van még javítanivaló, de jó az irány. Nagyjából így értékelte a minap saját teljesítményét a kormány, a kormánypárt, valamint a csupa-csupa etnikai homogenitásra vágyó igaz magyarból álló polgári holdudvar. Mondjuk ezt gondolta saját teljesítményéről úgy jó negyven évig a Magyar Szocialista Munkáspárt és vidéke is, aztán az isteni gondviselésnek és a rendszerváltásnak köszönhetően – ha nem is valami gyorsan – csak eljött valahogy az igazság pillanata. De hagyjuk most az ábrándozást az összeomló nómenklatúrákról vagy az apokalipszis lovasaival való riogatást, vannak, akik mindkettőt – akár egyszerre is – mesteri fokon űzik, és még számlát is képesek adni róla.
Ez most itt az építő kritika helye és ideje. Az a helyzet ugyanis, hogy az etnikai homogenitásra vágyó igaz magyarokból álló polgári holdudvar tagjai kicsit szégyenlősek. Előszeretettel hangoztatják ugyan – mintegy vezényszóra, mintha fizetnének érte –, hogy a politikai korrektség ideje végérvényesen lejárt, de ezt csak akkor dobják be, ha kerítésmászó, nincstelen migránsok ellen kell uszítani. Az egészségügy, a nyugdíjrendszer, a tömegközlekedés, a mezőgazdaság, a cigányintegráció, na és persze az oktatás ügyében csak maszatolnak. Pedig utóbbi témában egészen előremutató egyéni megoldásokat láthatunk – csak egységesíteni kéne a koncepciókat.
Olvasom például, hogy Budakalászon már a negyedik tanévet kezdik a helyi diákok konténerekben. Történik mindez azért, mert csúsznak az iskola épületének felújításával. Emlékszünk, ugye: jó az irány, de vannak még hibák. Szeptember közepéig ráadásul csak hideg élelmet tudnak adni a tanulóknak, mivel azok a konténerek, amelyekben konyhát is be lehet rendezni, még nem érkeztek meg a településre. Drámaian hangzik ugyan mindez, de szerencsére nem az, mindenki nagyon megértő, valamint lelkes és konstruktív, ami jó.
Az is jó, hogy a szabolcsi Napkoron 679 508 320 forint összegű támogatást nyert el egy iskola. Ebből a pénzből újraburkolják a főépület padlózatát, korszerűsítik a tantermeket, kiépítenek egy vizesblokkot a mozgáskorlátozottaknak, felújítják a teljes tornatermet, szilárd burkolatot kap az iskolaudvar, épül belőle fedett kerékpártároló, megoldódik a csapadékvíz elvezetése. És persze nem lennénk a 2010-es évek Magyarországán, ha nem fednék be a sportpályát, ami így modern sportcsarnokká alakul át. Elvégre a Nemzeti Együttműködés Rendszerében egyetlen település sem maradhat stadionszerű építmény nélkül.
Mindennél fontosabb, hogy mindezt maga a fejlesztési miniszter, Seszták Miklós jelentette be a tanévnyitón. A gesztusnak nyilván semmi, de semmi köze ahhoz, hogy hamarosan beindul a kampány. Vagy ki tudja, lehet, hogy már dübörög is – de üdvös lenne, ha a korteskedésben az igazán előremutató kezdeményezések nem sorvadnának el. Mert akkor hiába lenne jó az irány, mindenki csak a javítanivalókon rugózna, abból pedig nem profitálna senki. Legfőképp az etnikai homogenitásra vágyó igaz magyarokból álló polgári holdudvar nem.
Mert hát megsüvegelendő dolog, hogy a jólétben, ami kormányunknak – továbbá a megállítani kívánt Brüsszel és a világgazdaság pénzbőségének – köszönhetően már 679 508 320 forint jut egyetlen tanintézmény felújítására, de nem lenne jobb, ha konténereket venne belőle a kormány? Gondoljuk meg, micsoda távlatok vannak ebben! Be lehetne zárni az összes iskolát, és egy tollvonással el lehetne intézni, hogy minden tantestület konténerekbe költözzön, diákostul, iskolakonyhástul, menzástul. Az üresen maradt épületeket oda lehetne adni a polgármestereknek, akik lehívnának rá némi uniós támogatást, azt hazudva, hogy vadászház, turisztikai központ, közösségi wellnessdisznóvágó központ nyílik az iskola helyén. Ez a jó irány – és a határ a csillagos ég. Hát kit érdekelnek ilyenkor a javítanivalók?
