Megemelni, mindenáron!

Senki sem számított rá, hogy a műszaki átadóra a miniszter is ellátogat majd. Pontosabban „megtiszteli jelenlétével az eseményt”.

Most azonban mindent rendben talált. Elégedetten hümmögött, miközben körbevezették a műszaki átadáson. Fel is adta a leckét a statikusoknak, meg a többi szakembernek, akiknek sem szaktudásra, sem komolyabb számításra, sem műszerre nem volt szükségük ahhoz, hogy észrevegyék: a frissen felhúzott ház ferde. Az épület süllyed. Mondták ugyan a közelben lakó öregek, hogy ide ekkora böhöm házat nem kéne felhúzni, mert az ő gyerekkorukban itt még mocsár volt, de senki nem hallgatott rájuk. „Az még a múlt században volt, ma már más idők járnak” – mondták. Egy statikus, egy gyakornok mert csak szólni, miután a miniszter úr mindent rendben talált, hogy hát a ház, az bizony ferde, mert süllyed. A miniszter körbenézett és nem dühöngött, csak ennyit szólt magabiztosan: „megemelni, mindenáron!” A melósok már neki is láttak volna és mentek volna az épület süllyedő sarkához, de a miniszterből ekkor felszakadt a rettegett ordítás: „nem a házat!” Majd higgadtan kiigazította őket: „a szemközti járda egyik felét kéne megemelni, hogy ne látszódjon a süllyedés”. Ekkor már értették, mit akar a miniszter úr, és meg is nyugodtak. Csak azt röstellték egy kicsit, hogy nem készültek se pálinkával, se kondérral a műszaki átadóra.