Úgyhogy a polgármester megegyezett a fatolvajjal, hogy kivághatja az egész erdőt. Csak a falu felőli első sort kell meghagynia, hogy ne legyen olyan feltűnő a dolog. És ha a település bölcs vezetőjének nevében osztja szét a tüzelőt, hatalmas pénzt kap. Mindenesetre finoman azzal is megfenyegette, hogy lecsukatja. Mert tud róla még a falopáson kívül is ezt-azt. De ez most nem tartozik ide. Amúgy a polgármester csak blöffölt. Nem tudott semmit. A fatolvaj viszont rendesen zavarba jött. Vajon a garázdasági ügyéről köpött valaki? Esetleg a súlyos testi sértésről daloltak? Mindegy, belement az üzletbe.
Ki is vágta, szét is hordta az erdőt. A polgármester népszerűségi mutatói fantasztikusak voltak. Aki esetleg elgondolkodott azon, hogy ráindul, mind visszalépett. Legkésőbb akkor, amikor a fatolvaj beállított hozzá széles vigyorral és egy platónyi kéretlen tüzelővel, amit úgy borított le a lehetséges rivális kapuja elé, hogy a polgármester nevét kiabálta közben.
Csakhogy a forró ősz után jöttek a hideg napok. Bizony a falu elhasználta az összes önkormányzati tűzifát. Mentek csapatostul a polgármesterhez követelni, de ő csak széttárta a karját: nincs több, elfogyott, üzente a mozdulata. Viszont eszébe jutott, hogy hamarosan valami külföldi segély formájában több mázsa ruha érkezik a faluba. Fűteni ezzel is lehet, gondolta a polgármester, és nekilátott az osztásnak. Személyesen.
Miután végzett, rávette a szállítmányt hozó kamionost, hogy legyen ő a kettes számú alpolgármester. Az első akkor már régóta a fatolvaj volt.
