Úgy tűnt, hogy nem lesz itt semmi baj. Minden jól alakult. Talán túlságosan is. Olyan ötlete támadt a falu polgármesterének, amivel mindenki, de tényleg mindenki csak nyerhet. Volt a faluban egy fatolvaj. Mivel már sokszor elkapták a rendőrök, a mezőőrök és a polgárőrök, ahogy tolta haza a biciklijén a lefűrészelt ágakat, egy idő után taktikát váltott, és a gyerekeit küldte ki az erdőbe. Kicsik ők még, 14 év alattiak, így nem tudtak velük mit kezdeni sem a rendőrök, sem a mezőőrök, sem a polgárőrök. Mivel a kis lurkók nem tudtak annyi tűzrevalót hazahozni, mint a jól megtermett apjuk, így a fatolvaj összeeszkábált egy kiskocsit. Természetesen lopott lécekből. De ezt senki nem tudta bizonyítani, így mindenki szépen végignézte, ahogy a csemeték hazahordták a fát. Kiskocsijuknak már-már sínpárszerű nyomvonala alakult ki az erdei úton, annyit jártak ki. Ha a kölykökön múlott volna, idővel gallyanként hazavitték volna az egész erdőt.
Itt lépett közbe a polgármester. Megállapodott a fatolvajjal. A település bölcs és ravasz vezetője két legyet ütött egy csapásra, hiszen már több kocsmában is pusmogták, hogy amint alkalma lesz, a fatolvaj ráindul a polgármesterre. Volt is egy komoly aduász a kezében. Méghozzá a fa, amit a gyerekei szedegettek össze. Hiába, sok a szegény, bőven lett volna igény egy kis tüzelőre. A fatolvajt sem ejtették a feje lágyára, máris elkezdte terjeszteni, hogy ha ő lesz itt a főkolompos, akkor nem fog fázni senki sem. Bele is rengett ebbe a polgármester több évtizeden át építgetett népszerűsége. Mindjárt lépett.
Volt pár faluvezetési és hatalomgyakorlási praktikája, amiket saját korábbi kurzusaiból tanult meg. Ezeket egy kis füzetkébe felírta magának. Nem mutatta meg senkinek, mégis szinte mindenki tudta fejből, mi mindent jegyzett fel magának a település bölcs és ravasz vezetője. Például: „Ha pénz állna az önkormányzathoz, mindig felfele alkudj, sose lefele, akkor mindenki jól jár, de te a legjobban.” Vagy: „A közmunkásnak szentül kell hinnie abban, hogy te vagy itt az úr, kivéve ha baj van, mert akkor nem tehetsz semmiről.” „Ökörsütést, csomagosztást a választás előtt négy nappal tartani tilos. Három nappal előtte ajánlott, két nappal előtte kötelező.” S a nagy klasszikus: „Tartsd közel a barátaidat, még közelebb az ellenségeidet.”
Úgyhogy a polgármester megegyezett a fatolvajjal, hogy kivághatja az egész erdőt. Csak a falu felőli első sort kell meghagynia, hogy ne legyen olyan feltűnő a dolog. És ha a település bölcs vezetőjének nevében osztja szét a tüzelőt, hatalmas pénzt kap. Mindenesetre finoman azzal is megfenyegette, hogy lecsukatja. Mert tud róla még a falopáson kívül is ezt-azt. De ez most nem tartozik ide. Amúgy a polgármester csak blöffölt. Nem tudott semmit. A fatolvaj viszont rendesen zavarba jött. Vajon a garázdasági ügyéről köpött valaki? Esetleg a súlyos testi sértésről daloltak? Mindegy, belement az üzletbe.
Ki is vágta, szét is hordta az erdőt. A polgármester népszerűségi mutatói fantasztikusak voltak. Aki esetleg elgondolkodott azon, hogy ráindul, mind visszalépett. Legkésőbb akkor, amikor a fatolvaj beállított hozzá széles vigyorral és egy platónyi kéretlen tüzelővel, amit úgy borított le a lehetséges rivális kapuja elé, hogy a polgármester nevét kiabálta közben.
Csakhogy a forró ősz után jöttek a hideg napok. Bizony a falu elhasználta az összes önkormányzati tűzifát. Mentek csapatostul a polgármesterhez követelni, de ő csak széttárta a karját: nincs több, elfogyott, üzente a mozdulata. Viszont eszébe jutott, hogy hamarosan valami külföldi segély formájában több mázsa ruha érkezik a faluba. Fűteni ezzel is lehet, gondolta a polgármester, és nekilátott az osztásnak. Személyesen.
Miután végzett, rávette a szállítmányt hozó kamionost, hogy legyen ő a kettes számú alpolgármester. Az első akkor már régóta a fatolvaj volt.
